Tarjáni Antal Keresztmetszet című fotókiállítása
2016. február 28. , vasárnap
2016. február 27-én délelőtt, a Kisbéri Wass Albert Művelődési Központban nyitották meg a kisbéri születésű Tarjáni Antal fotóművész kiállítását. A megjelent érdeklődők között igen szép számban voltak régi ismerősök, barátok és osztálytársak.
Bozori Zsuzsanna, a Kisbéri Járási Hivatal vezetője megnyitó beszédéből megtudhattuk, hogy Tarjáni Antal személyiségét meghatározó és gondolkodását formáló önfeledt gyermekéveit itt kisbéren tölthette az Erdész udvarban, sok-sok hasonló korú gyermek társaságában. 10 éves korában zsebpénzéből vásárolt ”Pajtás” gépével már szenvedéllyel örökítette meg a természet apró csodáit. Ez a kezdeti szenvedély aztán végigkísérte útján, bárhová vezette a sors. A katonaságot követően leszerelési pénzéből szintén fényképezőgépet vásárolt, immár professzionális eszközt, majd Soproni egyetemi évei alatt G. Nagy Béla grafikustól tanult egy soproni foto-laborban. Egyetemi éveit követően Tatabányán telepedett le családjával, ahol erdőmérnöki munkája mellett saját bevallása szerint fusiban fotózott, mivel mindig volt nála egy képrögzítésre alkalmas eszköz, amivel bármilyen helyzetben megörökíthetett egy arra érdemes látványt. Fotóművészi tevékenységéért számos elismerésben részesült, több szakmai társaság tagja, a Magyar Fotóművészek Szövetsége Ellenőrző Bizottságának elnöke.
Bozori Zsuzsanna beszéde végén megköszönte Tarjáni Antalnak, hogy nem felejtette el az ő „szülőfaluját”, s képeivel tanít bennünket, hiszen a művészet nemcsak az alkotó gondolatainak és érzéseinek kifejezésmódja, nemcsak gyönyörködtet, hanem szemléletet formál, tanít is egyben.
A megnyitó beszéd után a művész szólt a megjelentekhez, ecsetelve az általa használt úgynevezett lyukkamerás fényképezési technika csínját-bínját. Megtudhattuk, hogy a „CAMERA OBSCURA” egy külön világot teremtett számára, így több „saját” kamerát készített, szinte eggyé vált velük. Csak fekete-fehér filmre-, és hagyományos labortechnikával dolgozik. Képei „külön világában” nem jelenik meg az ember, csak az ember létének vagy egykori tevékenységének nyomai. A Tarjáni képek tárgya az ott éltek és élők számára dús jelentésekkel terhes régi és új épületek, az ipari objektumok, a városi díszletek, a szobrok, az üres utak, a romok és egy-egy természet-kivágat. A képek őrzik valaminek, valami nem pontosan meghatározhatónak az emlékét, átitatottak a ridegségből-, a merevségből-, az otthontalanságból-, a lepusztultságból-, eredő végtelen szomorúsággal.
