Kisbérről a Donig - Békási Imre kiállítása
2016. február 05. , péntek
2016. február 4-én este tartották meg a Wass Albert Művelődési Központban Békási Imre, „Kisbérről a Donig” című kiállításának ünnepélyes megnyitóját. Kőhalmi Endre, az intézmény megbízott igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Sinkovicz Zoltán polgármester szólt a kiállítás megálmodójához és a vendégekhez:
„Két emberöltővel ezelőtt, immár 74 éve a magyarság gyászos napjai vették kezdetüket. Amit egyik kedves barátom találóan, a „történelem trombózisa”-ként jellemzett. És volt igazsága, hiszen a fagyos és kietlen orosz pusztaságban, a szűnni nem akaró pokoli ágyútűzben felőrlődött a Magyar Királyi Honvédség 2. Hadserege. És hogy miért trombózis?... Merthogy a trauma – bár közvetlenül utána még nem érződött –, mégis pusztulásra ítélte az akkori Magyarországot s a Don melletti jeltelen sírok egy ország temetését vetítették elő. A kor, a második nagy világégés nyomatait rengeteg film, irodalmi mű, festmény és fotó őrizte meg az utókor számára, s szinte mindegyik a világméretű katasztrófa, szenvedésekben testet öltő kínjait elevenítette fel. A nagyívű alkotásokból megismerhettük nemzetek, országok romlását, a világ társadalmi rendjének erőszakos átalakítását, de a kisemberek, az orosz kolhozparasztok, a bajor szűcsök, a román zsellérek, az olasz munkanélküliek, vagy éppen a kisbéri istállófiúk szenvedései, tragikusan félbetört fiatal életük, és pusztulásuk apró mozzanatai nem láthatók ezekben a mementókban. Az 1945 utáni Magyarországon szinte minden magyar család életére rányomta súlyos bélyegét a „Doni Dráma”. Csonka családok, férjüket elvesztett fiatal özvegyek, hadiárvák, kik sosem látták apjukat – s akikről öregkorukig csak egy fakuló fekete fehér fotót őrizgetnek -, évek múlva hazavánszorgó hadifoglyok, munkaszolgálatosok árnyékolták be a szép új napot, melyet próbáltak rajzolni a magyar történelem egére.
Évtizedekig beszélni sem volt szabad róluk. Tabutéma, történelmi szégyenfolt volt csak úgy, mint Erdély vagy a Felvidék, a Trianoni trauma. De mint annyi tragédiát, ezt is túlélte a magyar, s viselte el gyermek az apa hiányát, siratta hitvesét az asszony, viselte néma gyászát az anya, ki csak reménykedhetett abban, hogy valami Isteni csoda folytán fia valahol távol mégis él.
A világ nagy tragédiája mellett Kisbér is megszenvedte a saját sorsromlását. Kevesen tértek csak haza a Don kanyarból, s velük itt sem volt ildomos foglalkozni. A legtöbben már nincsenek közöttünk . Nekik állít most emléket ez a mostani kiállítás, amely üzen a jelennek, s igyekszik tanítani a jövőt, látva láttatja az elmúlt korok szenvedését. A rengeteg tanulság, közös eredője egy mondatban megfogalmazható: Hittel, tartással és kitartással kell élni az életünket nem engedve, hogy ismét elhatalmasodjon világunkon a gonosz.
A mostani összeállítás fotói és kordokumentumai mindenki számára segítséget nyújtanak ehhez, ezért ajánlom szíves figyelmükbe!”
A polgármester beszéde után Békási Imre ajánlotta a kiállítását a Kisbérről bevonult magyar honvédek, tisztek, tiszthelyettesek, tisztesek, munkaszolgálatosok, a településről elhurcolt egykori zsidó lakosság és a hadifogságot megjárt nagyapái emlékének. A kiállításra igyekezett bemutatni a kisbéri családok hozzátartozóiról készült fényképeket, illetve Hegedűs Pál, kisbéri helytörténész által rendelkezésére bocsájtott település történeti fényképeket, különös figyelemmel a ménes idejéből és a Kisbéren állomásozó, eddig be nem mutatott idegen magyar alakulatokról készült fényképekre. Körülbelül 100-130 darab nagyított fénykép került a tablókra. A tablókon feltüntetésre kerültek a felajánlott fényképek eredetei. A kiállítást nosztalgikussá teszi a saját gyűjteményéből bemutatott II. világháborús relikviák és a kiállítás időtartama alatt lejátszott alkalomhoz illő zene. Békási Imre elmondása szerint az összegyűlt anyagból számára a legmeghatóbb, leg szívet szorítóbb az a tabló, amely egy koncentrációs táborból hazatérő hölgy dokumentumait és a hadifogságból hazatérő nagyapja okmányait tartalmazza.
A kiállításra összegyűjtött anyag nem csupán egy tárgyilagos bemutatás, hanem Kisbér történelmének örök emléket állító színfoltja. A kiállítás megálmodója és készítője végül megköszönte mindenkinek a segítségét, akik segítették őt.
A kiállításon készült képek ide kattintva megtekinthetőek.
