Pedagógusnap – Kisbér, 2016. június 02.
2016. június 03. , péntek
A pedagógusnap június első vasárnapjára esik. Az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1996-ban ezen a napon fogadta el a pedagógusok jogairól szóló, 150 paragrafusból álló határozatot. Magyarországon 1952. június 7–8-án ünnepelték először ezt a napot, s ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket, később egyes kitüntetéseket az ország legjobb pedagógusainak. 1993 és 2012 között a tanárok, oktatók kitüntetése január 22-én, a magyar kultúra napján történt. 2013-tól ismét e napon adják át az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.
Így történt ez Kisbéren is, ahol a Wass Albert Művelődési Központban köszöntötték a város pedagógusait, tanárait, óvónőit. Az ünnepséget Tálos Tibor, a Polgármesteri Hivatal referense nyitotta meg, majd Varga Melinda, a Petőfi Sándor Általános Iskola vezetője köszöntötte a megjelent pedagógusokat.
Beszédében feltette a kérdést, hogy vajon „mitől válik egy pedagógus VALÓDI ÓVÓNŐVÉ, IGAZITANÍTÓVÁ, ÍZIG – VÉRIG TANÁRRÁ? Mi az a spiritusz, az a többlet, amit kaptunk a Sorstól – Istentől – családunktól - hitünktől, és amit nap, mint nap, akaratunktól függetlenül adunk és átörökítünk a gyermekekbe? A válasz egyszerű, ezt tanultuk tanárainktól, akiktől a tudást kaptuk, akiken csüngött a tekintetünk, akikhez óra után röstelkedve odamehettünk, ha nem értettük a matekot, akik ránk pirítottak, ha rosszfát tettünk a tűzre vagy éppen dicsértek, ha erőn felül teljesítettünk, akikkel közösen fejtettük meg a szakrajzokat, akikkel együtt készültünk az egyetemi felvételeinkre.
Sokan már nincsenek közöttünk, csak emlékeinkben. De szerencsére, jópáran itt vannak. Ők biztos tudják a választ, az olyan kérdésekre, hogy miért tudunk örülni egy rajzocskából fabrikált hűtőmágnesnek, az ovis-ballagás hosszú szavalatának, a Danika emléklapjának, amit első versenyén kapott, miért ujjongunk, amikor köracélból kalapácsot készít az a nagy lakli vagy éppen hibátlan próba-érettségit ír, miért is morzsolunk el egy tétova könnycseppet a szemünk sarkában, mikor a szünetben a karjainkba szalad egy loknis kislány, és átölel.
A megélt pillanataink csendjében, örömeinkben, keserűségeinkben, kiszolgáltatottságunkban és méltóságunkban minden benne van, amitől azok vagyunk, akik!”
Az ünnepi beszéd után Tihanyi Dániel előadóművész kápráztatta el csodálatos hangjával az ünnepelteket, majd a Langallik Néptáncegyüttes adott ízelítőt fergeteges repertoárjukból.
A műsort követően a képviselő-testület nevében Sinkovicz Zoltán, Kisbér Város polgármestere adott át díjakat.
Az aktív pedagógusok közül díjat kapott (oklevél + utalvány + virág/bor) Lancendorfer Lászlóné (Cukor Ilona), Túri Józsefné, Szabóné Horváth Annamária és Klincsok László. Tálos Tibor külön-külön méltatta a díjazottak pályafutását és érdemeit.
Díjat kapott (virág + oklevél) Dr. Fekete Ferencné, aki 50 éve, valamint Horváth Tiborné, Zámbó Józsefné és Birkás Mihályné, akik 60 éve szerezték meg diplomájukat.
Aki írni s olvasni megtanított,
aki ha hibáztam, kijavított,
arra ma is szívesen gondolok.
Aki ha botlottam, kezet nyújtott,
s aki a bajból is kihúzott,
arra oly sokszor visszagondolok.
Aki ha féltem, mindig nyugtatott,
aki ha duzzogtam, féltőn csitított,
arra mindig melegen gondolok.
Aki tudással vértezett,
aki még szürkén is észrevett,
arra jó szívvel gondolok.
Akire emberként felnézhettem,
és aki mindig példa volt nekem,
arra ma büszkén gondolok.
Aki helytállni megtanított,
aki ha csüggedtem, hittel biztatott,
arra naponta sokszor gondolok.
Aki az órán nem csak oktatott,
s aki belőlem embert faragott,
arra végtelen hálával gondolok.
(Tali Gitta: Akire sokat gondolok….)
