ÁLLAMALAPÍTÁSUNK és az ÚJ KENYÉR ÜNNEPE - 2019
2019. augusztus 21. , szerda
Államalapításunk és az Új Kenyér ünnepe. Augusztus 20-a Magyarország nemzeti- és hivatalos állami ünnepe, az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére.
A nap egyben a magyar katolikus egyház egyik, Magyarország fővédőszentjének tiszteletére tartott főünnepe. Kisbér városa a Nagyboldogasszony Római Katolikus Templomban tartott ünnepi szentmise után tartotta megemlékezését a Kiskastélyban. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Popovics György, a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke és dr. Veres Zoltán, Komárom-Esztergom Megye jegyzője. Takács József, a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd a Himnusz közös eléneklése után Magyaros László plébániai kormányzó és Vajs Tibor református lelkész megáldotta az új kenyeret. Az új kenyér megáldása és a közös imádság után a Langallik Néptáncegyüttes szórakoztatta táncaival a megjelenteket, majd Sinkovicz Zoltán, Kisbér város polgármestere mondott ünnepi beszédet : „Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt és népem a magyar. Hontalan vagyok, mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok, mert hiszek jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben És Istenben, kié a diadal.” Ezzel a Wass Albert idézettel kezdte Sinkovicz Zoltán polgármester ünnepi beszédét, majd így folytatta : Wass Albert hitvallása most és mindig aktuális. Hiszen ez a nap az, ami a magyarság számára a legősibb és egyben talán a legnagyobb ünnep. Azért választottam az előbb elhangzott sorokat, mert úgy gondolom, hogy ez a vers a „Szent Istváni” gondolatok legkifejezőbb összefoglalása. Mert ki más lenne képes ilyen erőteljesen summázni a szent királyunk által megalkotott és megalapozott hont, mint egy olyan hazát vesztett, hazájától megfosztott ember, mint Wass Albert? A mai nap ünnepe történelmünk legszentebb hagyományaira visszavezethető megemlékezés, mely egyben a független, keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja is. Gyökerei a 11. századra nyúlnak vissza, mikor 1083. augusztus 20-án László király - VII. Gergely pápa engedélyével-, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében I. István király ezüstládába zárt ereklyéit a székesfehérvári Bazilikában oltárra emelte, ami István király szentté avatását jelentette. Ezzel ő lett az első magyar katolikus szent és egyben szent király. István, amikor a magyar államot megalapította, törvényeit és intelmeit a rendteremtés, a biztonság megszilárdítása, a tisztességesek ellen vétők szigorú megbüntetése, a hit megtartása, a jó és igazságos hatalomgyakorlás szellemében alkotta. István tudta: sikerrel csak olyan kormányzás járhat, amely a magyar emberek érdekeit, hagyományait tartja szem előtt. Méltán tiszteljük mi is szentként, és tartjuk Őt történelmünk legnagyobbjaként számon. Ő az, aki az államalapítással otthont és hazát adott nekünk, melyet tűzzel és vassal megvédett, megtartott számunkra. Neki köszönhetjük, hogy nem kell hontalannak lennünk, és büszkén mondhatjuk: hazánk ott van a Kárpátok alatt, és népünk a magyar. Mi, akik ma itt vagyunk, valamennyien köszönettel tartozunk ezért. És köszönnünk kell a kenyeret, mely augusztus 20-án az ünnepi asztal ékessége, a magyar ember mindig megújuló, erőre kapó értékteremtő képességének legfőbb bizonyítéka. Az újat, és a mindennapit, amelyet mindenkor felmutatunk nemzetünk számára. Ezt tesszük ma is, még ha időnként nehézségek árán is. A kenyér a magyar ember számára mindig is az életet, a megélhetést, a jövőbe vetett, s a mában learatott hitet és bizonyosságot jelenti, azt hogy helyünk, szerepünk, értékünk és rangunk van a nap alatt, a nemzetek Európájában. Azzal, ahogyan nemzetiszínű szalaggal átkötött kenyérrel ünnepelünk, kifejezzük, hogy a haza és az élet elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Köszönettel tartozunk továbbá azért is, hogy Szent István megmutatta népünk számára azt az utat, amelyen járva több mint ezer éven át meg tudott maradni nemzetünk. Ez az út a kereszténység iránymutatása, amely István idejében a nehezebb, rögösebb, vértől áztatott út volt. Új vallás, új szokások, új életmód, új erkölcsi normák, új értékek. Ha kellett – akkor: tűzzel és vassal. A magyar népnek mindezt meg kellett tanulnia, el kellett fogadnia, alkalmazkodnia kellett hozzá. István felismerte, hogy ez nem a legkönnyebb választás, de ez az út, amely a legtovább visz. A mögöttünk lévő több mint ezer év a bizonyság arra, hogy Szent István biztos jövőt épített a magyarság számára szilárd alapokra. Legyünk büszkék ezer éves örökségünkre, és járjunk emelt fővel a „Szent Istváni”, a magyar úton! Ahogyan Wass Albert is vallja a Hontalanság hitvallása utolsó soraiban: „Hontalan vagyok, De vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet, És maradok ez úton, míg csak élek Töretlen hittel ember és magyar.” Az ünnepség folytatásaként a Cseresznyék amatőr színtársulat tagjainak (Iványiné Kele Márta, Komenda Virág, Kozma Barnabás, Pék István, Vida Máté, Csikós Szabina (ének)) műsorát láthattuk. Kisbér Város Önkormányzata képviselő-testülete Kisbér Város Díszpolgára címet adományozott Marosi Lászlónak, a Magyar Kézilabda Szövetség alelnökének, amely díjat Sinkovicz Zoltán és Popovics György adott át. A díjátadást követően a város első embere felszelte a megáldott kenyeret, melyet a jelenlévők megkóstolhattak, majd a szózat közös eléneklésével zárult az idei ünnepség. Marosi László 1962. november 26-án Kisbéren született, édesanyja Neumayer Ilona tanítónő, édesapja Marosi László. A Kisbéri Petőfi Sándor Általános Iskolában végezte általános iskolai tanulmányait 1969 — 1977 között. Középiskolai tanulmányait a Kisbéri Táncsics Mihály Gimnáziumban kezdte, ide járt 1977 — 1980 között, de érettségijét Tatabányán, az Árpád Gimnáziumban szerezte meg 1981-ben. Ezt követően az Esztergomi Állami Tanító- és Tanítónőképzőbe járt és diplomázott. Kiskorától kezdve szerette a labdát, szíve a kézilabdázás irányába terelte és a kitartó munka, kemény edzések eredményhez vezettek: Az év kézilabdázója 1987-ben és 1988-ban Részt vett az 1988-as nyári olimpián , ahol a magyar válogatott negyedik lett, és az 1992-es nyári olimpián, ahol a csapat hetedik helyen állt. 1986-ban és 1990-ben két világbajnokságon is képviselte Magyarországot, és ezüstérmet nyert. 1990-ben a német Bundesliga egyik legjobb csapatához, a Lemgo együtteséhez került, „odakinn” a Bundesliga legjobbjának is megválasztották, nyert bajnokságot, kupát csapatával, s KEK-győztes együttesnek is tagja lehetett. 1999-ben hazajött, a Dunaferrhez igazolt, s 2000-ben sikerült megnyerniük a bajnokságot. 2001-tól ismét a tatabányai sikerekért fáradozik. 2013-ban a Vállalkozók Országos Szövetségének megyei szervezetének kuratóriuma, a jelölések alapján választotta ki azokat, akik közül - a támogatók szavazatai alapján - hárman átvehették a Megyei Príma Díjat. Magyar Sport kategóriában Príma díjas a Grundfos Tatabánya Kézilabda Klub, és annak elnöke, Marosi László. 2015 áprilisában a Magyar Kézilabda Szövetség küldöttgyűlése egyhangúlag szavazta meg Marosi Lászlót, az egykori világklasszis kézilabdázót, hatszoros magyar gólkirályt, 186-szoros válogatott vb-ezüstérmest a Magyar Kézilabda Szövetség alelnökének. A szakszövetségben a férfi felnőtt és utánpótlás válogatott ügyeiért felel. Az alelnöki pozíció betöltése mellett, a Grundfos Tatabánya KC elnöke is.
2019.augusztus 20-i ünnepség hangfelvétel meghallgatható ide kattintva!
