A Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítvány és Kisbér Város Önkormányzatának szervezésében 2020. június 21-én délelőtt, ünnepélyes keretek között megáldották a Szent János téren lévő felújított Nepomuki Szent János szobrot.
A rendezvény a Kisbéri Nagyboldogasszony Templomban, dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök által tartott szentmisével kezdődött. A szentmisét követően a Szent János téren álló Nepomuki Szent János szobornál folytatódott az ünnepség.
Riez Gyula, a Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítvány elnöke köszöntötte az ünnepségen megjelenteket és a vendégeket, köztük dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspököt, Sinkovicz Zoltánt, Kisbér város polgármesterét, Magyaros László katolikus plébániai kormányzót, Sal Lászlót, a szobor felújítását saját költségén végző A-Híd Zrt. vezérigazgatóját, Varga Zoltán Zsoltot, a szobor restaurátorát, valamint az alapítvány kuratóriumának megjelent tagjait, Batthyány-Schmidt Margót, Batthyány Boldizsárt, Szentirmai Ildikót és Jámbor Róbertet.
A köszöntést követően Riez Gyula tájékoztatást adott az 1998-ban létrejött alapítványuk eddigi munkájáról, majd felelevenítette Nepomuki Szent János életútját (beszámolónk végén olvashatóak).
Beszédét a szoborral kapcsolatos személyes élményével folytatta, amelyet gyermekkora óta őriz : „ A Szent János téren lakott nagynénje édesanyja, akit rendszeresen látogatott. Szakács volt, finomakat sütött, főzött. A téren áthaladva már akkor felfigyelt rá, hogy milyen rossz állapotú ennek a szentnek a szobra. Elhatározta, ha egyszer tehet érte valamit, akkor tesz is. És akkor eljött 2018 nyara, amikor találkozott az A-Híd Zrt. munkatársával, Dombóvári Évával. Sal László vezérigazgatónál eljárva úgy döntöttek, hogy 2020 tavaszán a kisbéri szobor felújítását elvégzik. Varga Zoltán Zsolt a szobor restaurálását 2020 márciusában elkezdte, és áprilisban fejezte be. "
Az elnök mindenkinek megköszönte a segítségét, akik munkájukkal támogatták az alapítvány kezdeményezését, majd beszédét egy imával fejezte be, amelyet Prágában a székesegyházban olvasott:
„Istenünk, ki Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok megtartásáért, a vértanúság koronájával ékesítetted, kérünk közbenjárására add meg, hogy példája szerint élvezhessük azok boldogságát, akik szavukkal soha nem vétettek.”
Sal László, a A-Híd Zrt. vezérigazgatója beszédében elmondta, hogy vállalkozásuk hídépítéssel foglalkozik, amely a mérnöki teljesítmények talán legszebb feladatai közé tartozik. Az a példa, amit Nepomuki Szent János mutat nekünk, ami szerint „amit megfogadunk, azt teljesítsük”, egyben a vállalkozásuk hitvallása is. Nagyon sok munkát kap a cégük a köztől, sok közbeszerzésen vettek már részt, és úgy gondolják, hogy ezekből vissza kell adniuk valamit a köz javára, többek között úgy hogy szobrokat újítanak fel, támogatják a sportot (kajak-kenut, vízilabdát stb.), támogatják az állami gondozottaknak a felnőttkori életbe történő beilleszkedéseit. Mostanában fejezik be a komáromi híd építését, így amikor erre autózott, eszébe jutott a kisbéri felkérés, amelyet a tavasszal tettek követtek.
Sinkovicz Zoltán polgármester örömét fejezte ki, hogy a szobor felújításával bővült városunk értéke, hiszen a város vezetőjeként mindig nagy örömmel fogadja, amikor váratlan helyről segítség, ajándék érkezik. Ahhoz, hogy ez a felújítás megvalósulhatott, kellett a város értékei iránt elhivatott, a műemlékek iránt érzékenységet mutató Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítvány, kellett egy szemfüles elnök Riez Gyula elnök személyében, kellett egy gáláns szponzor, mint az A-Híd Zrt., és kellet egy döntés a város részéről, hogy az előbb említettek egymásra találjanak.
Ezt követően egy sétára invitálta a jelenlévőket a polgármester, a Nagyboldogasszony Templomtól a Nepomuki Szent János szoborig, mely séta alatt számtalan már elkészült, folyamatban lévő, és az elkövetkező években készülő fejlesztést érzékeltetett:
Beszéde végén Sinkovicz Zoltán megköszönte mindenkinek a segítségét, aki ebben a felújítási összefogásban részt vett, a Batthyány Műemlékegyüttes Védelmében Alapítványnak, személyesen Riez Gyulának a közreműködését, az A-HÍD Zrt.-nek, személyesen Sal László vezérigazgatónak, Varga Zoltán Zsoltnak a művészi munkát, dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök úrnak, aki elfogadta a felkérést és megáldja a szobrot, és végül, de nem utolsó sorban a Kisbéri Városigazgatóság dolgozóinak, akik a kerítés festését és a szobor környezetének rendbetételét végezték.
Az ünnepség végén dr. Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök Magyaros László katolikus plébániai kormányzó segítségével megáldotta a szobrot, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Himnuszt.
Riez Gyula tájékoztatója az alapítvány eddig végzett munkájáról:
Nepomuki Szent János (1340–1383):
Közép-Európában sok hídon látható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, mutatóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szentje s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki János. Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik.
A legenda elmondja, hogy Wolfflin János a kicsiny Pomuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. Jogi tanulmányainak befejezése után -- annak ellenére, hogy szegény szülőktől származott - - gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jó akaratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Egy másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhassák.
Halálát követően a Prágai Szent Vid Székesegyházban temették el.
Szentté avatási eljárását már a 16 században elkezdték, de csak 1729-ben fejezték be.
A kisbéri Szent János téren álló szobor műemlék. Alkotója ismeretlen, 1770 körül készült.
Nepomuki Szent János legendája Illyés András előadásai nyomán:
János falusi parasztszülék kései gyermekének született. Amikor az ideje eljött, láttattanak némely szépen ragyogó lángok leszállani az égből, és a házat, melyben született, környülállván, megvilágosítani, az egész városbélieknek gyönyörködtető álmélkodására.
Pap lett belőle. Fényes tehetsége, jámbor élete hamar kitűnvén, a prágai székesegyház kanonoka, hitszónoka, a királynak alamizsnaosztogatója, az erényes királynénak pedig gyóntatóatyja lett. A kegyetlen természetű király Jánostól meg akarta tudni, hogy felesége miről gyónik neki, de hiába faggatta. Egy alkalommal az udvari szakács nem a király szájaíze szerint sült kappant szolgált föl, mire Vencel a boldogtalan embert nyársra kötöztette és elevenen kezdte süttetni. Az udvari emberek megrettentek, de szólani senki sem mert. János azonban keményen megdorgálta, mire a király börtönbe vetette, és ott számos napig éhen-szomjan tartotta.
Vencel azt hitte, hogy Jánost most már szóra tudja bírni. Követet küldött hozzá, aki elmondta neki, hogy a király bánja, amit hirtelenségből elkövetett és ebédre kéreti. Jánost a király nagy tisztelettel fogadta, de utána négyszemközt megint a királynéról, gyónásairól kérdezgette, ő azonban a gyónás szentségi pecsétjére hivatkozva, most sem árult el semmit. Erre Vencel kegyetlenül megkínoztatta, de cselekedetétől maga is megrettenve, elbocsátotta.
János ezután elzarándokolt a boleszlávi búcsújáróhelyre, ahol eljövendő, előrelátott újabb szenvedéseihez Mária segítségét kérte. Visszatérvén Prágába, a király megfenyegette: hallod-e pap, meg kell halnod, ha mindjárt elő nem számlálsz mindent, valamit néked gyónt Johanna. Haszontalan minden mentséged, el kell veszned. Az Istenre esküszöm, vizet iszol. Ezzel előre jelezte, hogy milyen halállal akarja elemészteni.
Elközelgetvén az éjszaka, kivezetteték Szent János a Moldava vizén való hídra, és megkötöztetett kezekkel és lábakkal, a király parancsolatja szerént, kegyetlenül a Moldava vizébe vetették. Krisztus Urunk mennybemenetele előtt való éjszakán, 1383. esztendőben. Így nyeré el a mártíromságnak koronáját.
A szent mártír halálát, melyet annyira kívánt titkolni Venceslaus, az Isten mindjárt csudák által kijelentette, és dicsőségessé tette: legottan a szent mártír testét a mennyei világosság körnülfogá, s az egész Moldava vízén ékesen tündöklő égő gyertyáknak számtalan sokasága láttaték úszkálni. Ahol pedig a szent mártír teste lassan-lassan a víz színén folydogál vala, ott magasabban kitetsző fáklyáknak és szövétnekeknek sokasága tündöklött, melyek szép renddel késérvén a szent testet, annak mintegy temető pompát és tiszteletet tettenek.
Egy barokk szentkép ezért magasztalja a 109. zsoltár szavaival: De torrente in via bibet, propterea exaltabit caput. Magyarul: a patakból iszik az úton, azért emeli magasra fejét.