1989 óta minden év január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját.
Azért erre a napra esett a választás, mert Kölcsey Ferenc – a kézirat tanúsága szerint – 1823-ban ezen a napon fejezte be, tisztázta le a Himnuszt Szatmárcsekén. Az ünnep ötletét először Fasang Árpád zongoraművész vetette fel 1985-ben, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén felhívást tett az emléknap megrendezésére. Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, és a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is – mondta Fasang. Mára több hagyomány is csatlakozott ehhez a naphoz, ilyenkor országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. Kisbéren a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár szervezésében 22-én este láthattunk műsoros estet e nap tiszteletére. Az esten felléptek a Petőfi Sándor Általános Iskola és a Táncsics Mihály Gimnázium diákjai, valamint a Cseresznyék Amatőr Színtársulat, az immár Nívó díjas és fennállásának 10 éves évfordulóját ünneplő Langallik Néptáncegyüttes, Csikós Szabina, Baracs Gergő, Jung István, és a Pro Cantata Kórus. Köszönjük a szervezőknek és a fellépőknek az élményt. Kulturális értékeink és egyedülálló magyar nyelvünk közösséget, egy nemzetet teremtett itt a Kárpát-medencében. A magyar kultúra közös kincsünk, vigyázzunk rá! Az 1815-től Szatmárcsekén élő Kölcsey Ferenc a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek fokozódása idején, 1823. januárjában írta hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust, amelynek kéziratát 1823. január 22-én tisztázta le. A költemény először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurora című folyóiratában jelent meg, a kéziraton még szereplő a Magyar nép zivataros századaiból alcím nélkül, de 1832-ben Kölcsey munkáinak első kötetében már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot. Kölcsey Ferenc külön lapokra írta és kéziratcsomagokban gyűjtötte verseit. A Hymnust tartalmazó kéziratcsomagot az 1830-as évek végén eltűnt, s több mint 100 év után, 1946-ban került az Országos Széchenyi Könyvtár birtokába. Megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor, hivatalos állami ünnepségen először 1848. augusztus 20-án csendült fel.