Pro Urbe díjak átadása - 2022
2022. október 23. , vasárnap
Kisbér Város Önkormányzata és a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár 2022. október 23-án tartotta az ’56-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezését, amely a Pilbauer közben kezdődött a Pilbauer László emléktáblájánál történő koszorúzással, majd a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár színháztermében folytatódott. Itt adta át Czunyiné dr. Bertalan Judit, térségünk egyéni országgyűlési képviselője és Sinkovicz Zoltán, Kisbér város polgármestere a képviselő-testület által odaítélt Pro Urbe díjakat. A díjazottak munkásságát Kele Márta, az intézmény igazgatója méltatta.
Kisbér Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 228/2022. számú határozatával „Pro Urbe Kisbér” kitüntetést adományozott Szarvasné dr. Udvardi Erzsébetnek, Kisbér Város volt képviselője és volt polgármestere részére.
Dr. Udvardi Erzsébet 1956-ban született Mocsán. Szülei a mezőgazdaságban és az iparban dolgoztak becsületes, egyszerű munkásokként. A családi elbeszélések alapján már egész kisgyerekkorában játékbabákat gyógyított, és biztos volt abban, hogy orvos szeretne lenni.
Ez a szívós kitartás és ambíció, ami gyerekkorban megmutatkozott, egész énjét jellemzi. A komáromi Jókai Mór Gimnáziumban érettségizett, majd a családban első generációs értelmiségiként a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán diplomázott, majd Tatán helyezkedett el a belgyógyászati osztályon. Váratlan lehetőségként kapott állásajánlatot Kisbéren, ahol életreszólóan elkötelezte magát a város, a helyi egészségügy és a környékbeli emberek szolgálata mellett.
Először kórházi, majd családorvosként tett meg mindent, hogy életeket mentsen, aktív éveket adjon a hozzá forduló betegeknek, de újító ötleteivel munkahelyét is fejlesztette. Az ő ötlete és hathatós közreműködése mindenképp hozzájárult ahhoz, hogy az akkor még aktív ellátást folytató kisbéri kórházban kardiológiai őrző épüljön ki a kritikus, vagy súlyos állapotú betegek még jobb ellátása érdekében, és ahol az akkori kor szakmai irányelvei szerinti legmagasabb ellátási szintet tudták biztosítani a létrehozott személyi és tárgyi feltételeknek köszönhetően.
Hivatástudata, lehetetlent nem ismerő hozzáállása mindenben megmutatkozott, amihez hozzáfogott. Mindegy, hogy a gyerekek házi feladatához kellett a Holland Nagykövetséget megkeresni, vagy először holdkóros ötletnek tartott Kisbéri Napokat életre hívni és évekig szervezni. Grandiózus ötletekből soha nem volt hiány.
1994-től Kisbér Város Képviselőtestületének tagja, majd 1998 és 2014 között a város polgármestere.
Polgármesterként hosszútávú városfejlesztési tervet dolgozott ki munkatársaival, négy testvérvárosi megállapodást írt alá, a városi szellemiség, kulturális élet fellendítésén is dolgozott az infrastruktúra fejlesztése mellett.
Ebben az időben kapott új arculatot a Széchenyi utca, az Őszi Napfény Szociális Otthon és a Családok Átmeneti Otthona szintén. A kulturális élet is új lendületet vett, új művelődési házat, sőt művelődési központot kapott a város. A kiskastélyba költözött és megnyitotta kapuit az azóta Hegedűs Pál nevét viselő Helytörténeti Múzeum.
A közösség erejében hisz, határokon átívelő kapcsolatokat köszönhet neki Kisbér.
Munkáját nem tudta volna végezni a család folyamatos támogatása nélkül. Férjével, Szarvas Szilveszterrel egy középiskolai osztályba jártak, és a kamasz szerelem tartósnak bizonyult. 1980-ban egymásnak tett házassági esküjükhöz hűen azóta is támogatják egymást minden nehézség ellenére. Három gyereküktől hét unokájuk van, és decemberre várják a nyolcadik unoka születését.
Kiemelt hangsúlyt fektettek és fektetnek mind a mai napig a gyerekek és unokák nevelésére, sokszínű, nyitott gondolkozásra sarkalltak, minden olyan lehetőséget megadva, ami az általános műveltség és tájékozottság része.
Dr. Udvardi Erzsébetnek a saját maga által diktált munkatempó mellett kevés lehetősége és ideje maradt a kikapcsolódásra, szórakozásra, utazásra, de akármilyen megterhelő napot tud maga mögött, a családjáért bármikor tűzbe menne.
Kisbér Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 228/2022. számú határozatával Posztumusz „Pro Urbe Kisbér” kitüntetést adományozott néhai Dákai Józsefnek, volt képviselőnek, volt alpolgármesternek. A díjat fia, Dákai István vette át.
Dákai József (†) 1958. október 26-án Bakonyszombathelyen született. A kisbéri Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd a zalaegerszegi főiskolán folytatta tanulmányait. Ezzel párhuzamosan az egyetemet is elkezdte, de édesanyja korai halála, illetve a sorkatonai szolgálat miatt ez félbemaradt.
Tanulmányai befejeztével Kisbéren az Állami Gazdaságnál volt főkönyvelő, majd Komáromban a városházán pénzügyi igazgató, Bársonyoson a szociális otthon pénzügyeit is igazgatta, és Komáromban a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában is tanított fiával, Istvánnal együtt. De a betegség ezt az időszakot már felülírta.
Sokoldalú ember volt Dákai József. Akik igazán ismerték, ismerték a humorát is, bár könyvelőként, adótanácsadóként, alpolgármesterként a komoly dolgok határozták meg a mindennapjait. Kitűnő zenei érzéke volt, több hangszeren is játszott, - citerázott, szívügye volt a Hántai Pávakör, klarinétozott és hegedült is.
Közemberként imádta a focit és a forma 1-et. Ayrton Senna volt a kedvenc autóversenyzője. Igaz annyira nem ismerte az autókat, de ez közös hobby volt a fiával. Amit lehetett, rögzítette: hangszalagra, fényképek formájában, fontos volt számára az emlékek megőrzése, továbbadása.
1994. december 21-től Dákai József Kisbér Város képviselőtestületének tagja, majd 1999. decemberétől először lesz alpolgármester, majd 2006-tól 2010. októberéig szintén betölti ezt a tisztséget. 2014-től 2019-ig, mint képviselő dolgozott a városért.
A fiát, Istvánt idézem: sosem felejtem el, amikor 2013-ban a nagy márciusi havazás idején Tatabányán majd Pesten ragadtunk. Aztán eljutottunk Komáromba, és a Vasmacska Étteremben végre 2 nap után ittunk egy jó johnnie walker-t, és ettünk egy jó tál meleg ételt. Akkor mondta Édesapám, hogy mennyire szereti Kisbért és ezt a várost, mert hosszú évek munkája kötötte Komáromhoz is. Mindig azon volt, hogy segítsen a közintézményeknek és a magánembereknek egyaránt. Sokszor csak úgy, szívességből. Az ilyen közös utazásaink és beszélgetéseink során, sokat tanultam tőle szakmailag és emberileg egyaránt. Azt is mondta, hogy nem azért segít, mert cserébe vár valamit, vagy emiatt jó színben akar feltűnni Isten előtt, hanem azért, mert ezt megteheti és ha más nem, akkor ő megfogja. Gyakran hallottam tőle: "Fiam, a hatalommal élni és nem visszaélni kell". Mélyen vallásos ember volt.
Sokat dolgozott, mindig a közösséget, a várost tartotta a célnak, a köz érdekét, a legjobbat, az ideák mentén dolgozott. Fontosak voltak számára a testvérvárosi kapcsolatok: családi kötelékek és közügyek is gyakran szólították Erdélybe, Gútára, sőt egyszer-egyszer Németországba is.
Könyvelő, adótanácsadó, képviselő, alpolgármester, de mindenekelőtt ember volt. Aki szívesen beszélgetett az utca emberével, érdekelte a hogylétük, a Kisbéri Napokon együtt sütött-főzött a barátaival, a képviselő-testület tagjaival.
Inspiráló egyéniség volt, igazi polgár, a szó legnemesebb értelmében.
