Megemlékezés az 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC hőseiről
Koszorúzás a Pilbauer közben
2022. október 24. , hétfő
„…a hazafiság szelleme, valamint az egyének gondolati és lelkiismereti szabadság utáni vágya, a saját élet alakításához való jog olyan erők, melyek belülről gyengítik, és végül széttörik a szolgaság vasbéklyóit. Napjainkban ezen igazság drámai jeleit tapasztalhatjuk… a hősi magyar nép… a Vörös Hadsereg páncélosainak halált osztó tüzével száll szembe. Ezek a hazafiak magánál az életnél is többre becsülik a szabadságot. És minden a szabadságot békében élvező ember ünnepélyes kötelessége, hogy minden igazán hasznos eszközt megragadjon, hogy ne hiába haljanak meg a szabadságért életüket feláldozók.”
(F. Dulles: Beszéd a dallasi világpolitikai tanács előtt 1956. október 27.)
1989. október 23-a óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába.
A hagyományoknak megfelelően 2022. október 23-án este, az 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 66. évfordulója alkalmából tartotta meg megemlékező ünnepségét Kisbér városa, amely a Pilbauer közben, Pilbauer László emléktáblájánál történő koszorúzással kezdődött.
Kele Márta, a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár igazgatója - miután köszöntötte a megemlékezőket - mondta el megemlékező beszédét:
„Egész héten, míg átgondoltam a mai nap forgatókönyvét, többször nekifutottam, hogy mit is, hogyan is kellene a mai koszorúzást széppé, ünnepivé tenni, hiszen nem könnyű évről-évre ugyanarról az eseményről újat mondani. Éppen ezért, kérem, engedjék meg, hogy egy személyes élményt hadd mondjak el a mai nappal kapcsolatban: az én gyerekkoromban ezt a helyet, ahol most állunk Iskola-köznek hívták, éveken keresztül naponta kétszer megtettem én is ezt az utat.
Hatodik osztályos voltam, akkor már az új iskolába jártam, és az akkori magyartanárom adott egy verset, hogy tanuljam meg és majd el kell mondanom egy ünnepségen az Iskola közben. Sokat gyakoroltam, kikérdezte, javította, és aztán eljött a délután, amikor ki kellett állni és elmondani a verset. Ez a délután 1991. október 23-a volt. Fáklyás menet érkezett ehhez a házhoz, Pilbauer Tanár Úr emlékének és az agyonhallgatott kisbéri 56-os események felidézésére. Gyerekként nehezen, vagy talán nem is értettem, hogy miről szólt ez a délután. Sok volt az információ, nevek, helyszínek - Nagy Imre, Corvin-köz, Andrássy Út -, ami akkoriban ’56-tal kapcsolatban a tévéből, újságokból, a tanárnőtől, vagy a szüleim beszélgetéseiből eljutott hozzám. Egy világos volt számomra: hogy ez nem egy mindennapi esemény lesz, városunk életében mindenképpen történelmi pillanat. Azóta eltelt 30 év. 2016-ban a diákjaimmal a kisbéri ’56-os eseményeket elevenítettük fel az ünnepi műsor részeként a színházteremben. Akkor sokat olvastam Pilbauer Tanár Úrról, a gimnáziumi kollégáiról, - Fakász Tibor, Szerdahelyi István igazgató -, akik nagyon fiatal emberekként gondolkodás nélkül, meggyőződésükből álltak a jó ügy mellé, vállalva annak minden következményét. Olyan egyéniségek voltak, akikre hallgattak, felnéztek az emberek, a forradalom kitörő öröme mellett is higgadtak tudtak maradni és mindvégig megőrizték emberi arcukat.
Pilbauer László Tanár Urat én nem ismerhettem. Engem sajnos nem tanított, - katedráról nem. De kisbériként, volt táncsicsosként kötelességemnek érzem, hogy megismerjem, hogy megismertessem, hogy példáját kövessem, hogy évente egyszer legalább megálljak ennél a táblánál.
Őszintén remélem, hogy a ma itt mellettem álló, és a színházteremben jelenlévő gyerekek, fiatalok, kisbéri diákok is ismerni fogják Pilbauer László Tanár Úr, néptanító nevét, hogy emléke még nagyon sokáig fennmaradjon Kisbéren!”
A beszéd után Gyűrűsi Hanna és Gyűrűsi Áron, a Petőfi Sándor Általános Iskola diákjainak énekes előadását láthattuk, hallhattuk (felkészítő tanár: Mocsári László), majd a város és intézményei, valamint a városban működő civil szervezetek és pártok képviselői helyezték el koszorúikat az emléktáblánál.
Koszorút helyezett el:
- Sinkovicz Zoltán polgármester és Vaderna Tamás alpolgármester Kisbér Város Önkormányzata nevében;
- Csehné Németh Ilona intézményvezető, és Morvai Attiláné intézményvezető helyettes a Kisbéri Gyöngyszem Óvoda és Bölcsőde nevében;
- Büki Ferencné tagintézményvezető- helyettes a Petőfi S. Általános Iskola nevében,
- Milus Lajos igazgató a Bánki Donát Szakgimnázium és Szakközépiskola nevében,
- Baksa Zoltánné igazgató a Táncsics Mihály Gimnázium nevében;
- Magdalics Gyula műszaki vezető a Városigazgatóság, és Szabóné Tóth Zsuzsanna művelődésszervező a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár nevében;
- Vaczula Zoltán r. alezredes, rendőrségi tanácsos, kapitányságvezető a Kisbéri Rendőrkapitányság nevében;
- Horváth Renáta intézményvezető és Csalava Renáta szociális ügyintéző az Őszi Napfény Idősek Otthona nevében;
- Prosszer Ottó István főigazgató és Dr. Szabó Marianna osztályvezető főorvos a Batthyány Kázmér Szakkórház nevében;
- Gálos Ferenc és Horváth Lajosné a FIDESZ kisbéri szervezete nevében;
- Dr. Szinyi Károly a KDNP kisbéri szervezete nevében;
- Falmann József és Adamovszkyné Tirtl Mária az MSZP kisbéri szervezete nevében;
- Dr. Tamtom Péter elnök a Kisbéri Vállalkozók Sport Egyesülete nevében.
