Államalapításunk és az Új Kenyér ünnepe. Augusztus 20-a Magyarország nemzeti-, és hivatalos állami ünnepe, az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére, egyben az új kenyér ünnepe.
A hagyományoknak megfelelően Kisbér városa a Kisbéri Nagyboldogasszony Római Katolikus Templom ünnepi szentmiséje után tartotta megemlékezését a Kiskastély kertjében. A Himnusz közös eléneklése után Kisbér Város Önkormányzata és a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár nevében Kele Márta köszöntötte a megjelenteket, majd Sinkovicz Zoltán, Kisbér város polgármestere mondta el ünnepi köszöntőjét (az ünnepi köszöntő írásunk végén olvasható). Az ünnepi beszéd után az egyházak képviselői, Magyaros László plébániai kormányzó, Vajs Tibor református lelkész és Nagy Dániel evangélikus lelkész megáldották az új kenyeret. Az új kenyér megáldása után Sinkovicz Zoltán polgármester megszegte az új kenyeret, amely idén is Bársony Krisztián keze munkáját és kreativitását dicsérte. Amíg körbekínálták az új kenyeret, a Langallik Néptáncegyüttes ünnepi műsorát láthatták a jelenlévők. A Pro Urbe díjak átadása előtt a polgármester osztotta meg gondolatait a díjak odaítélésével kapcsolatban. Elmondta, hogy amikor a díjak odaítélésének döntése megszületett, elég sok ember meglepődött, és ezek a meglepett hangok, pro és kontra el is jutottak hozzá mindegyik oldalról. Kihangsúlyozta, hogy ennek a döntésnek a hátterében senki ne keressen semmiféle politikai okokat, indokokat, magyarázatot vagy értékelést. Ez a döntés nem erről szól, hanem arról, hogy tudván, a rendszerváltás óta nem nagy divat a rendszerváltás előtti vezetőknek köszönetet mondani, de azokban az időkben is voltak a településeknek olyan vezetői, akik akkor mindent megtettek a településük érdekében, és nem csak megtettek, hanem olyan eredményeket is elértek, amelyeknek a hatását mind a mai napig érezzük, előnyei a mai napig érvényesülnek. Szerencsére városunkban vannak még olyan jó egészségnek örvendő egykori vezetők, akiknek köszönetet is tudunk mondani, és rajtuk keresztül mondhatunk köszönetet ennek az egész generációnak, amely tulajdonképpen a mai aktív generációnk szülei, akik közül már sajnos egyre kevesebben vannak már közöttünk - fejezte be gondolatait a polgármester, és kér mindenkit, hogy ezen gondolatok jegyében értékelje és fogadja a mostani díjak átadását. Kisbér Város Önkormányzata nevében a polgármester átadta a képviselő-testület által odaítélt Pro Urbe díjat id. Magdalics Gyulának és dr. Bozori Endrének. (A díjazottak ünnepségen elhangzott méltatása írásunk végén olvasható.) Az ünnepség a Szózat eléneklés után a megjelentek vendéglátásával ért véget, ahol az új kenyérhez Vörös Sándor és György János kedveskedett egy kis borkóstolással. Gratulálunk a díjazottaknak.
A polgármester ünnepi beszéde: „Tisztelt ünneplő Kisbériek! Nem könnyű ünnepi beszédet írni, ha az ember el akarja kerülni az elcsépelt szófordulatokat, az unalomig ismert közhelyes mondatokat, ha le akarja kötni hallgatóságát. Az idén úgy döntöttem, elmondom Önöknek, hogy nekem és kortársaimnak életünk különböző szakaszaiban mit jelentett, s mit jelent ma augusztus 20-a. Kisgyermekként egyértelmű volt. Augusztus 20-án – a kötelező ünneplés után a legtöbben kirándulni vagy strandolni mentünk. Ez volt a nyár utolsó napja. Azt mondták, ezután már elromlik az idő, jönnek a hűvösebb napok, kezdődik az iskola. Volt – és talán ma is van – ennek a napnak nyárbúcsúztató jellege, ezért elárulom, hogy emiatt sohasem volt a kedvenc ünnepem. Iskolásként már azt tanultam, hogy ez az alkotmány ünnepe. Így hívtuk akkoriban. Nem biztos, hogy tudtuk, mi az az „alkotmány”, de a napot így neveztük. Aztán volt még az új kenyér ünnepe is, hiszen eddigre mindenütt megtörtént az aratás. Júliusban még láttuk a kombájnokat a környék dűlőútjain, augusztusban már nem. Én még emlékszem a sörkertben tartott ünnepségekre, ahol először kóstolhattuk meg az új kenyeret. Nekünk a kenyér akkor is nagyon fontos volt, nem véletlenül nevezték életnek. A középiskolában még I. Istvánról tanultunk, de aztán jött a rendszerváltás és I. Istvánból Szent István király lett és az ünnep jellege is megváltozott. Egyetemista éveim óta már az államalapítást ünnepeljük. De milyen is volt közelebbről az a király, aki ezer év múlva is példát és útmutatót tud adni? Ismerhetjük törvényeit, könyvek százai mutatják be életét és a kort, amelyben élt. Én azt ajánlom, hogy fiához, Imre herceghez írt intelmeire fordítsuk figyelmünket, amikor a szent király jellemét, uralkodásának lényegét akarjuk megragadni. Ebben a néhány oldalas írásban annyi modern gondolat van, hogy azt jó szívvel ajánlhatjuk a XXI. század emberének figyelmébe is. Nézzük mit írt István a főemberek és vitézek tiszteletéről: „senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, a vitézek ereje bizonnyal homályba borítja a királyi méltóságot, és másokra száll királyságod. Ettől óvakodva az erényed szabta mértékkel irányítsd az ispánok életét, hogy vonzalmaddal felövezve a királyi méltósághoz mindig háborítatlanul ragaszkodjanak, hogy uralkodásod minden tekintetben békés legyen.” Szent István hatalmas elszántsággal, ugyanakkor végtelen alázattal szolgálta nemzetét. Puritán jelleme, megrendíthetetlen hite vezette munkájában, mely nyomán alakja példaként állt a későbbi korok nemzedékei előtt, s állhat előttünk is. De vajon ott van-e nagy királyunk eszmeisége mindannyiunk szívében? Hányan tekintjük valóban szolgálatnak a közért, a társadalomért vállalt munkát? Ott csengenek-e a fülekben István király intelmei? Az eltökélt uralkodó szavai, aki nem a tőle függetlenül zajló politikai eseményekre vagy idegen méltóságokra bízta a saját és országa sorsát, - noha a keresztény Európában, napjainkhoz hasonlóan, lett volna jelentkező bőven-, aki úgymond szárnyai alá vette volna újonnan született hazánkat, hanem a szuverén Magyarországban látta a jövőt és az idő őt igazolta. István király tetteinek ereje abban is rejlett, hogy nélkülözött mindenfajta öncélúságot, sőt ellenkezőleg: biztonságot, hitet, jövőképet adott az országnak. Ezek nagyon fontos gondolatok. Jó lenne, ha megvalósulnának. Kin múlik? Csakis rajtunk. Mi vagyunk a haza. Nekünk kell ebben az országban békésen együtt munkálkodni! Nekünk kell felülemelkedni ideológiai különbségeken, pártérdekeken, megosztottságon. Mert csak így haladhatunk előre! Mert csak így tehetjük jobbá ezt az országot, s ezt a kisvárost, Kisbért is. Sok évszázaddal később, nemzetünk sorsának egy nagy fordulópontján így fogalmazta ezt meg a legnagyobb magyar: Széchenyi István: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” És erre a szemléletmódra van talán legnagyobb szükség a mai Magyarországon s még inkább városunkban is. Csakis így lehet hatékonyan, tiszta szívvel dolgozni családért, hazáért, városért, s csakis így lehet tiszta szívvel, őszintén együtt ünnepelni, méltón az elődökhöz, méltón Szent István királyunkhoz. Mit jelent nekem ma, augusztus 20? Mindent, ami ennyi év alatt beépült az életembe. A nyár végét, az új kenyeret, a független magyar államot, Szent István alakját, Asztrik érseket, s ezt a gyönyörű kisvárost, amelyet nagyon szeretek. Úgy gondolom, nincs ebben különbség köztünk, Önöknek is ugyanezt jelenti. Egy ünnep, amely összeköt minket. Egy kötelék, amely mutatja, hogy sokkal több bennünk, ami közös, mint ami szétválaszt. Erősítsük ezt az érzést! Emlékezzünk rá a mindennapokban! Kívánom minden kisbérinek, hogy ezen a vasárnapon is érezzék jól magukat, beszélgessenek egymással, próbálják megérteni a másikat, s ebből mentsenek el egy kicsit a mindennapok monoton világába is. Ez Szent István üzenete. Fogadjuk meg! Köszönöm, hogy meghallgattak.”
A díjazottak ünnepségen elhangzott méltatása: Id. Magdalics Gyula: 1934. július 8-án született Budapesten. Szüleivel és húgával Évával együtt 1940-ig Budapesten laktak, ezután költöztek Kisbérre. Itt járta ki a polgári iskolát. A polgári elvégzése után a Keményítőgyárnál kezdett el dolgozni, ahol kezdetben géplakatos ipari tanuló volt. 1950-1964-ig esztergályosként dolgozott. Már az ipari tanuló évei alatt bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba. Összefogta és támogatta a fiatalokat. Táncesteket, nótaesteket, kirándulásokat, színi előadásokat tartott és szervezett. 1957-ben házasságot kötött Kálmán Ilonával. Házasságukból egy fiú született. Ekkoriban a keményítőgyárnál laktak és itt is dolgoztak. A gép - és villamosipari technikum elvégzése után nevezték ki a Keményítőgyár főmechanikusának. Az itt eltöltött évek alatt számos kitüntetéssel ismerték el a munkáját. Többször kapott kiváló dolgozó címet is. 1974-ben választották meg a Kisbéri Pártbizottság titkárának. Időközben elvégezte a pártiskolát, s a politikai gazdaságtan szakosító főiskolát is. 1977-ben a Kisbéri Nagyközség Tanácselnökévé választották. Nyolc évig dolgozott tanácselnökként. Polgári védelmi parancsnoki munkájáért többszöri Honvédelmi érdeméremben részesült. Tevékenysége során a település köztiszteletnek örvendő, tekintéllyel rendelkező vezetőjévé vált. A tanácsi feladatok megoldásában higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott emberként ismerték meg. Elméleti ismereteit és gyakorlati tapasztalatait munkájában jól kamatoztatta. Széleskörű kapcsolatokkal rendelkezett, melyeket eredményesen használt fel a település fejlesztés és ellátás alakításában. Elnökségének idején kezdődött el a település fejlődése, városiasodása. Tevékenysége során jelentősen előre haladt a közös települések vízellátása, megkezdődött a szennyvíz hálózat építése. Épült egy új 16 tantermes általános iskola, körzeti tornacsarnok és fejlődött az óvodai ellátás is. Gyermekkörzeti rendelőt építettek, üzemorvosi munkahelyet létesítettek. A lakossági ellátás érdekében korszerű piacot hoztak létre. Jelentős eredményeket ért el az egészségügyi az oktatási a közművelődési intézmények és egyéb létesítmények felújításában, korszerűsítésében, közvilágítási hálózat bővítésében, közlekedési feladatok fejlesztésében, járdák és utak építésében. Megoldódott az intézményes szemétszállítás is. Tisztelt és elismert vezetője volt az apparátusának. Munkatársaihoz fűződő viszonya korrekt volt. A városi jogú nagyközségi cím megszerzésével párhuzamosan fejlesztette az apparátus munkafeltételeit, korszerűsítette a szervezeti felállást. Színvonalas, eredményes munkát végzett és ezt kollégáitól is elvárta. Vezetési módszerében a demokratizmust érvényesítette. Megfontoltan irányított és cselekedett. Emberi magatartására példamutatás volt a jellemző, mely másokra is ösztönzően hatott. Részt vett Kisbér város címere és várossá nyilvánításának előkészületeiben is. 1985-ben kiváló munkájáért érdeméremben részesült. 1985-1989-ig a pártbizottság első titkárának választották. 1989-ben vonult nyugdíjba. Nyugdíjas évei kezdetén továbbra is aktívan dolgozott más területen. Korához képest jól van, nem szorul segítségre. Jelenleg egyedül él családja közelében.
Dr. Bozori Endre: Kisgyermek korától Kisbéren él. Általános és középiskolát is itt végezte, majd a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett diplomát. Ő volt Kisbér Városi Jogú Nagyközség utolsó tanácselnöke és Kisbér Város első polgármestere. Ezen megbízatásait három választással, összesen 13 évig végezte. Fontosabb általa kezdeményezett és irányított tevékenységek: Tornaterem tornacsarnokká alakítása, Ászár-Kisbér közötti kerékpárút megépítése, Új tanácsház építése. Jelszava volt, hogy a városépítést a föld alatt kell kezdeni. Ennek jegyében indult az új önkormányzati tevékenység. Így a jelentős felbontásokkal járó nagyközép nyomású gázvezeték kiépítése Bábolna és Kisbér között, MATÁV-val való közös vállalat alapítása és a térség 20 településének modern, üvegszálas digitális telefonhálózattal való ellátása, nagytó tisztítása és új meder kialakítása. A nagytó vízminőségének megőrzése miatt 100 millió forintos német környezetvédelmi pályázati támogatásból megkezdődött a város teljes területének csatornázása is. E tevékenységek mind jelentős útfelbontással és némi kényelmetlenséggel jártak, amit a kisbériek a jó célt megértve türelemmel viseltek el és támogattak. Ezen kívül még több jelentős beruházás és tevékenység is történt az ő szolgálati ideje alatt, a Római Katolikus Templom teljes belső felújítása és az összes freskó restaurálása, valamennyi településrész egyházának támogatása. Létrejött a Kisbér Városi Rendőrkapitányság. Valamennyi közmű építési munkához a tornacsarnok téglajegyeinek befizetésével kezdődően, a telefon 25.000 forintjával, majd a csatornaépítés 50.000 forintos hozzájárulásával bezárólag a lakosság valamennyi közmű megépítéséhez anyagilag is hozzájárult. Az általa vezetett Víziközmű Társulat által felvett 360 millió Ft hitel szerződés szerint 20 év alatt pontosan és határidőre történő visszafizetésével 2014-ben zárult dr. Bozori Endre polgármesteri tevékenysége. 20 évig volt a Megyei Önkormányzat Ügyrendi Bizottság elnöke, ahol nem csupán Kisbér, de az egész térség érdekeiért lobbizott. 2010 és 2014 között Kisbér Város önkormányzati képviselőjévé választották. Egész munkássága alatt törekedett a pártatlan, Kisbér fejlődését és a kisbéri emberek boldogulását segítő intézkedéseket hozni. Korrekt, kitartó és eredményes munkássága elismeréseként a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.