Köszönetnyilvánítás
2012. április 06. , péntek
Családunk nevében köszönetet mondok Önöknek, akik Édesapám Makkos Vilmos lovasedző halála miatt gyásztáviratban együttérzésüket fejezték ki.
Jóleső érzés volt látni, hogy Kisbér Város honlapján is megemlékeztek róla.
Megnyugvást jelent számunkra, hogy 2011.őszén még egy családi összejövetelen részt tudott venni és megnézhette újra a Ménes történetét bemutató kiállítást, ahol felidéződött fiatalsága-milyen boldog volt! -
Büszke volt a kitüntetésre, amit a Kisbéri Ménes fennállásának 150.-ik évfordulójára kapott.
Arra különösen, hogy fia, a ½kis½ Vili még 1977.ben a vásártéren rendezett lovasversenyen megnyerte Kisbér Város Nagydíját!
Gyerekkorunkban minden nyarat a vásártér mellett, a Rákóczi utca 4.sz. alatti szülői házban töltöttünk, én ott is születtem.
Édesapám soha nem felejtette el a kisbéri éveket, a kisbéri embereket és a várost.
Ide tért vissza a háború pusztításai elől nyugatra menekített kisbéri ménes maradékával l947-ben, lemondva a biztos sportkarriert és gondtalan életet felkínáló amerikai meghívásról.
Haláláig hű maradt Kisbérhez és a szeretett magyar lófajtához, a kisbéri félvérhez.
Üdvözlettel: dr. Némethné dr. Makkos Katalin
Szombathely, 2012. március 30.
