Könyörtelen a hír – tiltakozik ellene az elménk – Az nem lehet! Hogy lehet? Ilyen gyorsan? Miért? – De sajnos igaz a rideg valóság. LORK ISTVÁN elhalálozott. Azt mondják, aki énekel az kétszer imádkozik.
István, akkor te és életműved, finom lelked ezer és ezer szólammal, dallammal szól az égiekhez, dicsőítve Istent és egyben tanúságait adva az emberi hitnek, derűnek, tehetségnek, szorgalomnak, közösségi életnek.
Bármikor rád gondolunk, hallani fogjuk a gyönyörű zeneműveket és bármikor halljuk a műveidet Rád fogunk gondolni és látjuk derűs, mosolygós, Kisbér városát oly nagyon szerető arcodat, érezzük támogatásodat a magasból is.
Köszönjük, hogy köztünk voltál, köszönjük, hogy így szeretted szülővárosodat, családodat.
Hiányozni fogsz.
Nyugodj békében.
A város lakossága nevében:
dr. Udvardi Erzsébet