Egy kisbéri lány 900 km-es zarándok útja
2015. április 14. , kedd
2015. április 10-én este a Wass Albert Művelődési Központ kamara termében mintegy 70-80 hallgató előtt tartotta úti beszámolóját Mészáros Petra, aki tavaly novemberben úgy döntött, hogy végig gyalogolja Spanyolország északi részén a 900 km-es zarándok utat.
Sinkovicz Zoltán polgármester meghívásának tett eleget Petra, aki fotókkal és videóval érzékeltette élményeit. Petra repülővel ment Párizsba, onnan vonattal a francia-spanyol határig, onnan pedig gyalog San Sebastiántól, Bilbaon, Avilesen, Oviedon át Santiago de Compostea-ig (700 km), majd egy kis pihenő után a Santiago-Muxia-Finisterre-Santiago (200 km) zarándok utat gyalogolta végig. Igen élvezetes volt hallgatni az egyes útszakaszon történt élményeit, melyeket írásban nem lehet vissza adni. Az est végén Sinkovicz Zoltán polgármester egy csokor virággal és egy Kisbérről szóló könyvvel köszönte meg Petrának, hogy elfogadta a meghívását. Az élménybeszámolóból egyértelműen kiderült számunkra, hogy ez az önként vállalt erőpróba kihatott Petra egész életére és élet felfogására. Petra és családja zárásként meghívta a vendégeket egy kis süteményre és egy koccintásra. A lelki ráhangolódás 21 parancsolatáról készült írást is kaptak a vendégek Petrától, melyből a 18-as parancsolatot idézzük:
18. Adni és kapni egy és ugyanaz:
„Boldogságod útja nem másokból indul ki, hogy hozzád vezessen, hanem belőled indul ki, hogy másokhoz vezessen.” (Hamvas Béla)
Sok lufi
Egyszer egy 50 fős csoport vett részt egy, a boldogságról szóló előadáson. Az előadó egyszer csak megállt a beszédével és úgy döntött, inkább egy gyakorlattal szemlélteti a mondanivalóját. Adott minden résztvevőnek egy lufit és arra kérte őket, hogy írják rá a nevüket, majd összegyűjtötte a lufikat egy másik szobába. Ez után arra kérte a résztvevőket, hogy mind menjenek be egyszerre a másik szobába és 5 percen belül keressék meg a saját nevükkel ellátott lufikat. Mindenki kétségbeesetten kereste a saját lufiját, lökdösődtek, totális káoszba fúlt az egész. Így végül senki nem találta a saját lufiját. Később arra kérte őket, hogy menjenek be a lufikkal teli szobába, szabadon válasszanak egy-egy léggömböt, és adják oda annak a személynek, akinek a neve rá van írva. Néhány percen belül mindenkinek meglett a lufija.
Ekkor az előadó így szólt: Pontosan ez történik velünk az életben is. Mindenki kétségbeesetten keresi a saját boldogságát, nem tudván vajon hol lehet. A saját boldogságunk viszont mások boldogságában rejlik. Adj másoknak boldogságot és megtalálod a sajátod.
BUEN CAMINO, JÓ UTAT!
„Mert úton lenni jó. Indulj el, hogy megérkezhess!”
