2015. október 29-én délután tartotta Kisbér város önkormányzata a Kisbéri Idősek Napját.
Sinkovicz Zoltán polgármester köszöntötte a megjelent mintegy 100 fő 60 év feletti kisbéri hölgyet és urat:
„Tisztelt idős kisbéri barátaim!
Sokféle jeles napot ünnepelünk. Emlékezünk a márciusi ifjakra, az aradi hősökre, forradalmainkra, Jézus születésére, s feltámadására. Dicső időkre, az emberiség vagy éppen nemzetünk nagyjaira, saját életünk fontos, szép vagy éppen szomorú aktualitásaira. Mindenre, ami fontos nekünk, gyermekeinkre, tanárainkra, kedves eltávozott hozzátartozóinkra. Néha az élőkre, a köztünk lévő hétköznapi emberekre kevesebb figyelem jut, holott ők azok, akiknek életünket, tudásunkat, a világba vetett hitünket, értékeinket köszönhetjük. Önök az a nemzedék, akik előttünk jártak az úton, akik példát adtak, akik látták és láttatták velünk a valóságot, s jelölték ki létezésünk útját.
„Öregek, idősek, korosak” – ezekkel a szavakkal illetjük azt a korosztályt, akik túl vannak már a legjobb, alkotó éveiken, akik letettek valamit a köz asztalára, s akik örökébe léptünk. Éltek, tették a dolgukat, cselekedtek legjobb tudásuk szerint, irányt kijelölve számunkra is, akikre felnézhetünk, vagy éppen felnőtt fejjel tanulhatunk hibáikból.
Nem, nem voltak szentek, se csalhatatlanok, hibáztak ők is olykor, emberek voltak, esendők. De tudták azt, amit mi is örökül adhatunk gyermekeinknek: az életet élni kell, néha forgószélben állva, kivételes korok egyszerű embereként, példát mutatva cselekedeteinkkel, tartásunkkal, értéket teremtve és adva a jövő generációinak.
Így van ez szerte mindenhol, s itt a Nagy-tó körül felcseperedő városban is, ahol értékeinket megőrizzük. S nem csak arra szól a fogadalmunk, hogy a kőben, fában, kultúrában, kastélyban és lovardában megtestesülő dolgok kapják meg a méltó elismerést, hanem azok az emberek, akik itt élnek közöttünk, akiknek dolgos kezük ma már talán nem olyan erős, mint régen, de a hitük, szeretetük, tudásuk és bölcsességük nem pergett el az idő homokjával.
Legyen ez a nap, most az övék, tiszteletünk, megbecsülésünk és szeretetünk egy apró jele, amit minden jóért cserébe nekik adhatunk, nekik, időseinknek. Kérem, legyenek ma is – mint oly sok éven át annyiszor – társaink egy vidám estében, élvezzük együtt a jókedvű órákat, fogadják el tőlünk tiszteletünk jeléül ezt az együttlétet…
A műsorhoz jó szórakozást, a vacsorához fiatalos étvágyat kívánok a kisbériek, a polgármesteri hivatal és munkatársai, valamint a képviselő-testület és magam nevében!”
A polgármester ezután egy virágcsokorral köszöntötte a legidősebb hölgyet, Palotai Jánosnét (1930.02.05.) és egy üveg itallal a legidősebb urat, Bencsik Jánost (1929.01.17.), majd Ágoston Anita énekesnő műsorát hallgathatták meg a vendégek. A Petőfi Sándor Általános Iskola konyhai dolgozói által készített finom vacsora után a Szinkron együttes játszotta a talp alá valót.
További képek a Városunk - Galéria menüpont alatt található.