Elmúlt hántai Húsvétok nyomában
2016. március 25. , péntek
Nagy dolog a gyerekkor. Minél jobban eljár felettünk az idő, annál többször merülünk le a múlt kútjába. Bennem is felidéződnek Hántán töltött gyermekéveim és a régi húsvétok, amelyekben még természetesen fonódott egybe szakralitás és a pogány öröm.
Mindenkiben ott volt a testben-lélekben megtisztulás és a mindent megtisztítás igénye és követelménye.
Tisztult a test a böjtben – a nagypéntekit még konok református-pogány nagyapám is tartotta – s tisztult a lélek a böjti istentiszteleteken, bibliaórákon, tisztult köröttünk a falu, levetve a tél mocskát. Ez volt az első nagytakarítások ideje, minden házat tisztára meszeltek, az udvart, utcát mindenki felseperte, (egyébként minden szombaton megtették!) kijavított, megtisztított ólak-istállók várták a megszülető baromfi és egyéb állatszaporulatot. Vártuk a Tavaszt, a megújulást és Húsvétot, a Feltámadást.
Mi, gyerekek mindig Húsvétra kaptuk meg a kinőtt, elkopott helyett az új ünneplő ruhát, cipőt (ó az a nagyon vágyott és végre lábamra került kopogós papucscipő!) amit először Húsvét vasárnap viseltünk a templomban az ünnepi istentiszteleten. Akkor még megtöltötték az evangélikus – református hívek a kis fehérre meszelt templomot, ahol szépen zengett a sok ajkon Luther Márton éneke:
Jézus, Megváltónk sírba szállt, bűnünkért hullott vére,
Ámde levert poklot, halált harmadnap reggelére.
Ezen örvendezhetünk, és dicsérhetjük Istenünk,
Zenghet a halleluja! Halleluja!
Az ünnep délutánja a pogány életörömé volt. Játszani, együtt lenni vonult ki a fiatalság a Tuskós hegynek nevezett dombjára, ott aztán minden szervezés nélkül versengtek a suttyó legénykék, de még a katonasorba jutott felnőttebbek is, ki tudja messzebb hajítani a piros tojást, túléli-e valamelyik tojás és épen kerül-e vissza az erős markokba.
Lányok, legények játszottak Csiga kettő, hátulsó pár előre játékot, vagy incselkedtek az Elvesztettem zsebkendőmet dalolva, a bátrabbak ibolyázni hívták párjukat a közeli csalitosba, árokparti fák alá. A szőlőhegyet övező pincesoron (sajnos nyoma sincs már!) idős emberek ültek a zsuppfedeles pinceházak előtt jó szóval, pohár borral, dióval csalogatva az arra járókat és a betérő legények bizony nagyon gyakran nótázni kezdtek. Így (is) őrződtek meg azok a dalok, amiket aztán Skrihár Jóska bácsi és Páva kör tagjai gyűjtöttek össze és adtak át évtizedek múlva a felelevenített Tuskós hegyi tojásgurításon (is).
Gyermekként az elmúlt század ötvenes éveinek végén, a hatvanas évek elején így éltem meg a Húsvétot.
Balassi Bálint: Adj már csendességet című vers részletével kívánok a Hánta-Ászár-Kisbéri Társult Evangélikus Egyházközség nevében is áldott Húsvétot minden kedves olvasónak!
Baranya Ilona
”Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr,
Bujdosó elmémet, ódd bútul szívemet, kit sok kín fúr.
Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hagyd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére.
Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg.”
