Szeptember első vasárnapján a Kisbéri Református Egyházközség tagjai hálaadó istentiszteletre gyűltek össze Vajs Tibor lelkipásztor 1991-től végzett hűséges szolgálatáért. A jubiláló lelkész a 133. zsoltárral emlékezett vissza a negyedszázados útra: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!... Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”
Prédikációjában Pál apostol hálaadását emelte ki, aki nagy odafigyeléssel számon tartotta gyülekezeteit és a tagok életét. A 2. Thesszalonikai levélből az alábbi gyülekezetépítő gondolatokkal adott a kisbérieknek a további közös útra eligazítást: „Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok. Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”
Vajs Tibor kifejtette meggyőzősédét, hogy a kisbéri református gyülekezetet is Isten hozta létre az evangélium és Lelke által, melynek pásztora, megtartója és megszentelője Jézus Krisztus. Az ő szeretetét tapasztalhatják meg a gyülekezet tagjai, aki a kisbériekért is az életét adta, hogy kegyelméből az örök életet elnyerhessék. Ő munkálja az egységet, hogy hitben egyek legyenek, és szívük, lelkük egy legyen, amiképpen az első jeruzsálemi gyülekezeté is volt.
A gyülekezet nevében Vörös Sándor főgondnok köszöntötte a jubiláló lelkipásztort és kedves feleségét, Vajsné Fazekas Ibolyát, aki számtalan alkalommal szolgált igével férje mellett gyülekezetünkben az elmúlt 25 év alatt. Részletesen ismertette a lelkipásztor házaspár életútját, amely sok megpróbáltatás után talált a kisbériekre. 1991 nyarán, a délvidéki Kórógyot és Szentlászlót is érintve, kiterjedt a nemzetiségi konfliktus, amely egymás elleni harcba ment át. Világossá vált Vajséknak, hogy nem tudnak a körbeaknázott szentlászlói parókián ottmaradni, Magyarországon kerestek mindenüket elveszítve menedéket. Ebben az időben Csákberényben húzódtak meg az ottani református gyülekezet gondnokánál, Sáfrán Andrásnál és családjánál. Lányuk, Sáfrán Zsuzsa és a szabadkai származású férje, Lakatos Tibor, közeli barátaik voltak, mindketten lelkészek. Amíg Csákberényben laktak, Bátky Miklós, akkori esperes, szerette volna a Lakatos lelkészházaspárt a megüresedett Ászár, Kisbér, Tárkány gyülekezetekbe meghívni állandó lelkészi szolgálatra. A házaspár egyéb tervei miatt nem tudta elfogadni a meghívást, ezért Vajs Tiboréknak ajánlotta fel ezt a lehetőséget, akik örömmel elfogadták kérését.
Vajs Tibor Nagybecskereken született és a dél- bánáti reformátusok lakta Torontálvásárhelyen (Debelyacsa) nevelkedett, itt végezte magyar nyelven az általános iskolát. Ez után Pancsován elektrotechnikai szakközépiskolában már szerb nyelven tanult, majd 1976-ban katonának vonult be. A leszerelést követően kapta Istentől lelkészi elhívását és 1978-ban jelentkezett a Debreceni Református Teológiai Akadémiára. Gyülekezeti gyakorlaton megfordult Sárospatakon, Pacséron, legátusként pedig több tiszántúli és tiszáninneni gyülekezetben is. 1981-ben kötött házasságot Fazekas Ibolya beosztott lelkésszel, aki abban az időben a hajdúhadházi gyülekezetben szolgált az esperesi hivatalban. Még ebben az évben Jugoszláviába költöztek a horvátországi Szlavónia területére, ahol Szentlászlón és Kórógyon szolgáltak tíz évig. Ebben az időben született két gyermekük, Debóra és Ábrahám, akik később a Pápai Református Gimnáziumban érettségiztek ászár- kisbéri lelkészgyerekként. Korábban édesapjukat is Pápán szentelték fel lelkipásztorrá 1993-ban.
A délvidéki szolgálatuk ideje alatt nagy örömet jelentett számukra, hogy kilenc éven át vezethették az országos ifjúsági katekizációt Feketicsen. Lelkipásztorunk jelenleg missziói és ökumenikai szakelőadóként segíti a Tatai Egyházmegye lelki életét. Teológiai tanulmányai az egyházmegyei tanulmányi füzetekben jelentek meg. 2015-ben pedig az egyházkerületi Acta Papensia kiadvány közölte egyik írását. A lelkészházaspár több éven át egyházmegyei tanácsosként látogatta a gyülekezeteket. Vajs Tibor 1991.09.01-től lett beosztott lelkész az ászári, kisbéri és a tárkányi gyülekezetekben, a Kisbéri Református Egyházközség 2010.06.10-től választotta meg lelkészévé. A lelki munka mellet az elmúlt időben építkezésekre is sort került: 1997-ben a templomtető részleges felújítására került sor, majd 2001-ben a gyülekezet tulajdonába került a templomudvar épülete, amely egy részét 2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával gyülekezeti házzá alakították. A presbitérium ma is tervez építkezést, itt számolt be az egyházközség elképzeléseiről Vörös Sándor.
A gondnoki köszöntő után a gyülekezeti tagok gyermekei és szüleik néhány kedves énekkel és gitáros zenekísérettel lepték meg a jubiláló pásztort. Ez után a templomudvarban szeretetvendégségre került sor, ahol egyre több asztalt kellett megteríteni a szorgos asszonyoknak az ünneplő sereg megvendégelésére. Az ünnepség végén a Protestáns Kör református és evangélikus tagjai is köszöntötték a lelkipásztort, majd egy jubileumi torta is testvéri felosztásra került a gyülekezet kicsinyei nagy örömére.
A gyülekezet tagjai a következő gondolatokat vihették haza Vajs Tibor jubiláló lelkész úr ünnepi szolgálatából: „Legyünk állhatatosak, ragaszkodjunk az apostoli tanításhoz, a Szentíráshoz és legyünk készek a hitből, hálából fakadó jócselekedetekre. Munkánk nem hiábavaló az Úrban. Legyünk itt Kisbéren a föld sója, hegyen épített város, e hely világossága.”
Szász Lídia Dóra