E-BALLAGÁS
2020. április 30. , csütörtök
A Kisbéri Táncsics Mihály Gimnázium végzős tanulói szeretettel meghívják Önt és kedves családját a 2020. április 30-án 13 órakor tartandó ballagási ünnepélyükre – állt volna e szöveg azon a ballagási meghívón, amely az idei évben nem készült el. A kialakult helyzet úgy hozta, hogy a máskor megszokott elköszönés, a hagyományos ballagás elmaradt. De elmaradhat-e valami olyan esemény, amely négy év lezárása, amely lehetőség arra, hogy hozzá szokjunk a gondolathoz, hogy június közepén ezt a 22 tanulót végleg el kell engednünk. Elmaradhatott a hagyományos értelemben, de mi a „Táncsicsban” e-ballagtattuk a végzős diákjainkat.
Az előre eltervezett időben, az online tanításra használt felületen keresztül – mondhatni „szűk családi körben” – rendeztük meg a ballagást. A 12. osztályosok iskolai ünneplőbe öltözve jelentkeztek be a rendezvényre. A gimiben Tóth Júlia osztályfőnök és Baksa Zoltánné intézményvezető a végzősök feldíszített osztályterméből köszöntötte a megjelent diákokat, kollégákat. Az ünnepség kezdetén utoljára felhangzott az iskolacsengő és Vanyáné tanárnő által szerkesztett kisfilmen a ballagási dalok hallgatása alatt néhány képen visszaidéződtek az elmúlt évek emlékei.
Tóth Júlia – aki a végzősök „táncsicsos anyukája volt – így kezdte köszöntő gondolatait:
„Emlékeztek? A március 13-ai órán kiszámoltuk, hogy már csak 5 osztályfőnöki óránk lesz a ballagásig. Aznap estére már világossá vált számomra, hogy az a péntek 13-ai volt az utolsó valóságos osztályfőnöki óránk. Bár a fontos, információk eljutottak hozzátok, mégis nagy űrt hagyott maga után ez a másfél hónap.
Nem mondhattam el, hogy mennyire büszke vagyok rátok a szép jegyeitek, versenyeredményeitek, nyelvvizsgáitok, és a már letett nyelvi és informatikai érettségitek miatt. „
Mindenkitől elköszönt külön-külön, valami olyan mozdulatot, gesztust, szöveget felidézve, ami nagyon jellemző volt rá. Útravalóul Kowalsky meg a Vega sorait idézte:
„Amíg van újabb nap,
Amíg a szíved visz,
Nehéz az lehet, de
Lehetetlen az nincs!”
Az osztályfőnök után Baksa Zoltánné intézményvezető köszöntötte a ballagókat, amelyben beszélt az elmúlt hetek érzéseiről is:
„Engem nagyon nyomasztott s nyomaszt az óta is az iskola csendje, hiányzik belőle a diákok zsibongása, a tesi órák zaja, a kajáért rohanás a nagyszünetben, a tanári előtt csoportosulók hada. Hiányoznak a harsány kacagások, a Jó reggelt Gizike néni köszöntések, az egyedi kézfogások és minden, ami a mi táncsicsos családunkat jellemzi. Egyszerűen hiányzott és mai napig hiányzik az élet az iskolából. Mint ahogyan tegnap este hiányzott az ilyenkor szokásos szerenád. Na, nem a művészi produkció, és nem az izgalom, hogy mindenki épségben hazaért-e, hanem a beszélgetés veletek, az emlékek felelevenítése, amely minden évben a szerenád legjobb része.„
A köszöntők után a négy év kiemelkedő tanulmányi, közösségi, kulturális és sport tevékenység elismeréseként – jelképesen – átadásra kerültek a jutalomkönyvek. A jutalmazottak: Benczik Szilveszter, Peidl Fanni, Markovics Janka, Ősz Nikolett, Kovács Barbara, Szép Ramóna, Hullám Luca Petra, Szabó Anett, Végh Borbála.
A „Táncsicsban” eltöltött négy év alatt nyújtott kitűnő tanulmányi munkáért, kiemelkedő kulturális, közösségi tevékenységért, versenyeken való részvételért és elért eredményekért a Táncsics alapítvány PRO SCHOLA díját kapta VÉGH BORBÁLA ÉS BENCZIK SZILVESZTER.
Az alsóbb évfolyamosok nevében Komenda Virág 11.a osztályos tanuló idézte fel az együtt töltött évek emlékeit. Megemlékezett a folyosói nevetésekről, amely olykor még az iskolarádió hangját is elnyomta. Beszélt a színjátszós élményekről, a közös kirándulásokról, a megélt boldog pillanatokról és arról, hogy milyen űrt is hagy maga után a 24-es teremből elballagó csapat.
Szabó Anett a végzősök nevében, versbe szedve búcsúzott a Táncsicstól.
„Életünk egy szakasza a mai napon lezárul
És előttünk az élet, lám most kitárul.
De még mielőtt a Gimitől, végső búcsút vennénk,
Egy hálás gesztust Önöknek mégis csak tennénk.
Muszáj most önöktől fájó búcsút venni,
De szeretnénk mindent őszintén megköszönni.
A sok időt és energiát, mit ránk kellett szánni,
És bocsánat, ha hálánk nem tudtuk láttatni.
De köszönjük Tanárainknak a sok boldog percet,
Hisz az elmúlt 4 év csak így volt teljes.”
Majd megidézte az egyes tantárgyakhoz fűződő emlékeket, kiemelve szeretett osztályfőnökük gondoskodását:
„Aki majdnem hogy mindenkinek a mamája,
De az iskola legaranyosabb tanára.
Tóth Júlia Tanárnő tyúkanyóként terelgetve
osztályunk mindig csak a jóra nevelte.
Megtanított bennünket, a sötétből kitűnni
s hogy ne hagyjuk magunkat a tömegben eltűnni.”
A méltató szavak végén a 12.a nevében „Viszlát”-ot mondott az alma maternek.
A ballagás végén minden végzős bejelentkezett egy „láthatás” erejéig, majd zárásként a tanárok útravalója hangzott el.
Hát, így búcsúztattuk mi a Táncsicsban a 2019/2020. tanév végzős osztályát.
