A KISBÉRI MÉNES TÖRTÉNETE
dr. Bódai József

Az előzmény sem mindennapi történet. Gróf Batthyány Kázmér Magyarország első külügyminisztere kisbéri birtokán lótenyésztéssel is foglalkozott. 1829-ben 2 angol telivér kancát és egy mént hozott be. Ezeket a lovarda két oldalán ma is álló istállókban tartották. Érdekesség, hogy Hesp Róbert itt volt alkalmazásban. A falkát irányította. Később KINCSEM idomárjaként lett híres.
Batthyány Kázmér a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült és 1854 júliusában meghalt. Kisbéren fejlett lótenyésztési kultúrát hagyott hátra.
Elkobzott kisbéri birtokán ménest alapítottak. Története változatos. Sikerek és kudarcok váltakoznak. Minden szakaszban megjelennek kiváló emberek, kiknek befolyása lesz a ménes munkájára, tenyésztésre és környezetére. Úgy tűnhet, hogy munkájuk eleve sikerre predesztinált.

MÉNESALAPÍTÁSTÓL A KIEGYEZÉSIG

Figyelemre méltó és megszívlelendő az a szakszerűség, pontosság és főleg gyorsaság, ahogy a ménes alapítást végezték. 1852 jul. 9-ről származik az első adat, amikor a hadügyminiszter gróf Hardegg tábornokot, a hadsereg ló ellátási felügyelőjét utasítja a kisbéri elkobzott birtok felmérésére megállapítandó, hogy alkalmas-e ménesi célra? Az akkor 75 éves Hardegg július 22-én jelentését Mezőhegyesen elkészítve részletes feldolgozást ad a leendő ménes 300 kancája és szaporulata igényére. Felsorolja szükséges épületeket, megadja a legelő, takarmány igényt, az 16.182 holdas birtok műveléséhez szükséges igaerőt és az összesen 50 fős katonai létszámot. A jelentést báró Csorich hadügyminiszter már júl. 26-án miniszteri értekezlet elé vitte. Az értekezlet azt pártolólag a császár elé terjesztette, aki aug. 3-án Kolozsvárott láttamozza, illetve a ménes alapítását elrendeli. Ez az okmány a Császár és Királyi Katonai Ménes. Kisbér alapító okirata. Feladata katonai pótló előállítása a hadsereg részére.
A sok munkát kívánó anyagi-gazdasági adminisztráció befejezése után 1853. július 8-án vette át a birtokot a kincstár és adta birtokba a ménes részére augusztus 1-jén. A feladat ilyen intézése példa kellene legyen a mai adminisztrációnak is.
A tényleges munka a 47 db. Vegyes eredetű kanca betelepítése után a fedeztetések 1853. okt. 1-jén kezdődtek. Az első mének Hardegg igénye szerint főleg bábolnai arabok.
A ménesalapítás gondolatát Ritter Ferencnek a bécsi hadügyminisztérium tábornokának tulajdonítják, így érthető, hogy 1853 augusztus 1-től mai kifejezéssel ½kormánybiztos½-ként ő kap megbízást a ménes megszervezésére, felépítésére. Öt éven át Kisbéren lakik és dolgozik. Nagy energiával, kiváló szervező készséggel, jó emberismerettel kiváló munkatársakkal, egy műszaki zászlóaljjal, vállalkozókkal felépíti az épületeket, istállókat. Pl. azonos napon, 1856 október 1-jén adják át a fedeles lovardát, humán kórházat és az állatkórház tömbjét. Mindhárom 150 év után masszívan áll. Ritternél nem kis érték az esztétika sem. A kastéllyal szemben a meglévő istállók közé az eredeti terv tájolását megváltoztatva épült lovarda ma is a város legszebb terét, legharmonikusabb tér- és épületegyüttesét alkotja. Ugyancsak nevéhez fűződik a Ritterdorf (Ritter-falu) a legértékesebb telivérek részére épített 16 istálló. Mindegyik két- két kanca részére kis udvarral, mögöttük 10 nagyszerű paddock.
Ritter nevéhez fűződik Kisbérnek a Monarchia angol telivér tenyésztési központjává fejlesztése 1856-tól. (Maga is járt telivér vásárlásra Angliában). A ménes feladata is változott. A katonai ló ellátás mellett fedezőmének előállítása is feladattá vált. A köztenyésztés részére. A félvér ménesben elkezdődött a telivér nagyobb arányú használata. Ekkortól kezdődött a telivér mének nagyobb arányú használata.

Ekkortól kezdődött meg a vendég kancák fogadása nagyobb arányban felkészültek több mint 300 kanca fogadására. A személyi létszám 500 főre, az eredeti létszám tízszeresére emelkedett.
Ritter javaslata alapján alakult az Ötös Bizottmány ( később hetes, majd kilences) A Lovaregyleten belül. A nagy tőkével rendelkező alapítvány megszűnéséig sikeresen végezte a telivértenyésztés támogatását. Esetenként még a Földművelésügyi Minisztériumot is kisegítette kölcsönnel nagy értékű telivér mén behozatalában.
Ritter 1859-től 1866-ban bekövetkezett haláláig altábornagyi rangban a Monarchia ló ellátási felügyelője. Magas beosztásában is segítő figyelemmel kísérte a Kisbéren megszervezett ménes munkáját. Apróság, de jellemző és máig hat az 1854-ben végzett főhercegi látogatás, mely a ménesben és a gazdaságban sok rendetlenséget talált. A két hónap múlva végzett utóvizsgálat a ménesben már példás rendet talált, ezért őrmestertől lefelé mindenkit 20 Ft-tal jutalmazott. Ez olyan hatékony volt, hogy a ménesek lovas intézmények, központok, még a néhány lovas fedeztető állomások is környezetükből kiugróan rendezett, csinos, takaros megjelenésükkel tűnnek ki ma is.
A múzeumban megismerkedhetünk GH főnök Schaller főhadnagy személyi anyagából az akkori méneskari ½karrier½-rel. Az 1830. évi sorozástól az 1850-ben elért főhadnagyi rangig. Több szolgálati hely után az 1954. évi kisbéri kinevezésig.
Múló epizód a ménes életében a versenyistálló 1860-tól. Az akkor nagy lehetőségek mellett bár voltak sikereik, az évek folyamán a nyeremények már nem fedezték a kiadásokat, így 1867-ben felszámolták.
Az istálló színeit hagyománytiszteletből megtartották. A versenypálya ½kisbéri istállójában½ idomított lovak lovasai a versenyekben ma is sárga test, fekete sapka alapján ismerhetők fel.
A kisbéri ménesről, telivértenyésztésről nem lehet úgy emlékezni, hogy az ez időben tanácsadásara felkért Cavaliero nevét ne említenénk. Ne értékelnénk a szaktudást, a töretlen szorgalmat, körültekintő munkát, amivel hosszú éveket át oly meghatározó hatást gyakorolt Kisbér sikereire. Legnagyobb siker Buccaneer vásárlási javaslata. Neki köszönhető Mineral importja és ezzel KISBÉR 1876. évi világraszóló sikerei, majd Cambuscan (Kincsem apja) vásárlása.

A KIEGYEZÉSTŐL TRIANONIG

A kiegyezés a ménes életére is kihatott. 1869. jan. 1-tőll a ménes Magyarország tulajdonába került Magyar Királyi Állami Ménes Kisbér néven magyar irányítás, üzemeltetés és ellenőrzés alá.

Az átadás lóleltára:
   – 58 angol telivér kanca
   – 125 félvér
   – 3 perchereon
Összesen: 186
 
Összes ló 590 db. Jellemző, hogy a tervezett 300 kanca helyett a 200 db-t sem éri el. A ménes 100 éve alatt ez soha nem is sikerült. A kiegyezéstől kell számítani Wenkheim Béla befolyását a telivér tenyésztésre. A telivér tenyésztő Wenkheim hosszabb időn át az Öt Bizottmány tagja-elnökeként és politikusként, Őfelsége személye körüli miniszterként szerzett tekintélyét, befolyását mindig eredményesen hasznosította, közvetve az országos lótenyésztés és közvetlenül Kisbér javára.
Ekkor kezdte Kozma Ferenc miniszteri tanácsos, a lótenyésztési ügyosztály vezetőjeként a magyar lótenyésztésben betöltött áldásos működését. Egyik első intézkedése a ménes és a gazdaság szétválasztása. Megalakult a Magyar Királyi Ménesbirtok, Kisbér és kezdte meg sikeres gazdálkodását. A két intézmény szerződéses viszonya a 75 éven át tartó együttműködésben eredményes volt. A feltételeken változtatni nem kellett.
Kozma a ménes munkájában nagy hangsúlyt helyezett a köztenyésztés ménes ellátására, annak számszerű és minőségi követelményeire. Az eredmény rendkívül rövid idő alatt mérhető volt:
– 1867. évi lóexport 7000 db 150 Ft átlagár.
– 1877. évi lóexport 20000 db 380 Ft átlagár.

Kozma évente rendszeresen személyesen, nyilvánosan végezte a szigorú osztályozásokat, párosításokat. Első alkalommal 130 lovat selejtezett ki, köztük az általa magasra emelt mércét el nem érő 7 telivér kancát. Jellemző, hogy utódai a személyes osztályozást végig megtartották és eredményesen végezték.

Az ő szolgálati idejére esnek a ménes legnagyobb sikerei a versenypályákon (Kisbér 1876., 1881. és 1883-ban Osztrák Derby nyerés). A következetes párosítás eredményeként ekkortól alakul a kisbéri félvér fajta.
1875-83 között Bábolna Kisbér fiókménese. Szokatlan szervezeti változás, sajátos kapcsolat. Visszatekintve ez volt a ménes aranykora. Nem maradt el az elismerés sem. Kozma 1878-ban a Francia Bezsületrend tiszti keresztjét, 1882-ben Szent István Rend lovagkeresztjét kapta. A ménes parancsnokai közül kiemelkedett Kolossváry Jenő őrnagy, aki a félvér ménes törzskönyvezését visszamenőlegesen elvégezte Gaugl János őrmesterrel és ezzel a tenyésztést genetikai alapokra helyezte.
A millénium körüli általános gazdasági fellendülés jól érzékelheto½ a ménes gyarapodásában is. Ehhez kapcsolódik a Kozma-szobor, (1896) Fadrusz kiváló Wenckheim lovas szobra (1901), Erzsébet királyné szobrának avatása. Megépült a Ménesintézeti Kaszinó (1893). Desseő Gyula őrnagy építtette a ménesparancsnoki lakást (1903) és a kocsis házakat, mely utca ma is az ő nevét viseli.
Figyelemre méltó Treisz János főállatorvos mesterséges termékenyítési eredménye kísérleti munkája (1912-16). Az első műcsikó 1914-ben született Fenék 102 anyából. Később Mirabolant III néven fedezőmén.
Nehéz időket hozott az első világháború és tragikussá vált a Tanácsköztársaságban. Menteni kellett a ménes értékeit és legértékesebb egyedeit.  

A gondot tetézte az ide menekült ménes és méntelep személyi és egyéb ellátási gondjai. Még súlyosabbá vált az 1919. aug. 15 – i román megszállással. Nehéz feladat volt az állomány értékeinek több helyre való szétszállítása. A románok okt. 7.-én vonultak el egyéb értékek mellett 104 ló zsákmánnyal. A ménes kancaállománya ekkor 140-re csökkent.

TRIANON UTÁN

A körülmények változása a ménesre is kihatott. A parancsnokot és néhány vezetőt úgy választották. Sándor József ezredes, ménesparancsnok a félvér tenyésztést új irányba kívánta terelni a nyugodtabb félvér mének használatával, mit a felsőbb irányítás és a tenyésztő közönség is elfogadott, sőt Plósz Béla professzor, államtitkár (1928) még tovább fejlesztett, erősített.
1928-ban készült Wellmann professzor tanszékén Tóth József honvéd állatorvos doktori disszertációja a kisbéri félvérről. Legértékesebb adata, hogy a 40 ősanyából 11db eredeti magyar kanca, a többi idegen fajta. Elkészült egy rotációs párosítási, tenyésztési javaslat is, mely azonban végül nem realizálódott.
A háború küszöbén, 1940-ben magam is részese voltam gyakornokként Marosfy Lajos főállatorvos újabb mesterséges termékenyítési periódusának. Ez vírusos vetélés, csikóelhullás miatt üzemi kényszer volt. A hideg télben a központban nyert spermát hónunk alatt védtük és kiérve a pusztára eredményesen termékenyítettünk. Az elmúlt több mint 60 év fejlődése szinte hihetetlen. Fagyasztott sperma, zygota átültetés stb. A hónalj-magasságtól egekbe emelkedtünk.
Érdekes színfoltja volt a ménesnek a lovászfiúk. A fiatalok kitűnően megtanultak lovagolni és mesterei lettek a lovak körüli teendőknek. Néhányuk ma is megbecsült lovas szakember. Pl. Makkos Vilmos, Jakab Pál, nem régen távozott körünkből Szabó József.
A háború frontvonalának magyarországi átvonulása elől a ménes zömét Bajorországba menekítették 1944. nov. 25, nov. 30. és dec. 5.-i szállítással. 280 ló, ebből 145 kanca. A veszteségek gyakorlatilag nem is háborús események, hanem annak velejárói, emberi túlkapások, emberi hibák miatt következtek be. Szerencsével 1947-ben 150 ló hazakerült, de már nem az eredeti ménesbe. A ménesbirtok felszabdalásra került. Részben a földosztás során ½újgazdák½-hoz, nagyobb részben Bábolnához került. Parrag puszta, az új elhelyezés is Bábolna tulajdona, melynek Kisbérhez már nincs köze, így a kisbéri ménes megszűnt.
A méneskart a 750/1945 ME. rendelettel felszámolták, megszűnt.

A HÁBORÚ UTÁNI MÉNES

1954-ben nyílt alkalom arra, hogy Kisbéren újra ménes alakuljon. Apáti puszta látszott alkalmasnak arra, hogy ki lehet alakítani ménes Rádoki József ekkor kerület a ménes vezetőjeként Apáti pusztára a megszűnt bőszénfai csikótelepről. A telep gyors fejlesztéssel rövid idő alatt átalakult. Mélyfúrású kút, villany, telefon bevezetés, a meglévő istálló átalakítás, új istálló építés, új lakások, a régiek korszerűsítése, legelő kultúra megteremtése alkalmasság tette a ménes minimális követelményeinek, sőt az emberek komfort-igényeinek a korábbinál sokkal magasabb szinten való kielégítését. A 40 kanca részben telivér, a többség ½verseny félvér½.
1957-ben a növekvő igények kielégítésére vált szükségessé a bővítés Nyeszkenye pusztával.
Itt ismétlődött az építés, korszerűsítés, jártató pálya építés. Kancalétszám további 40 db.
Újabb szervezeti változást hozott 1957. okt. 1.-je. Ekkor összevonta a Kisbéri Méntelepet a Kisbér Apáti puszta ménessel Állami Ménes Kisbér néven. Az összevonás után még szorosabban működött együtt a két részleg. Az összlétszám 147 fő. A ló létszám 350-380 közt ingadozott. Részben angol telivér, részben kisbéri félvér.
Az összevonás a munka minőségében, intenzitásában törést nem okozott. Rádoki az adott feltételek mellett a rá jellemző dinamizmussal, sodró lendülettel, következetességgel munkatársait magával ragadta. Mindenki igyekezett önmaga legjavát adni. Ez vezetett végül a csúcsra IMPERIÁL felnevelésére, versenypályára adására. Aztán kiderül, hogy ez volt a ménes csúcsprodukciója, de egyben hattyúdala is. 1961. dec. 31-vel a ménest felszámolták, és ezzel Kisbér elvesztette minden kapcsolatát a lótenyésztéssel. A felszámolással szegényebb lett a lovassport, szegényebb lett az ország, de legszegényebb Kisbér.

A MÉNES ÁLLATEGYÉSZSÉGÜGYE

Az 1853-ban megalakult ménesen már a második évben jelentkezett a lóinfluenza, mely sok veszteséget okozott vetélésekkel, csikóelhullással, sőt felnőtt lovak pusztulásával. 1859-ben Pula pusztai istállótűzben 13 telivér kanca pusztult el.
A ménes egyetlen produkciója a felnevelt csikó. E téren oly súlyos veszteségekkel terhes a működés, 100 esztendeje, hogy eredetileg reálisan tervezett 300-as kancalétszámot soha nem érte el, sőt háborús veszteségekkel 126 db-ra csökkent.
Külön kell szólni arról a titokzatosként leírt betegségről, mely a ménes fennállása alatt a veszteségek nagy részéért ugyancsak felelős. Wrangel¨Ungarns Pferezucht Wort und Bilt 1893-ban megjelent könyvében pontos kórleírást ad. Titokzatosnak ítéli, mert a vendégkancák csikai nem, csak a ménesi kancák csikai betegszenek meg. 1940-ben jelen lehettem magas szintű konzíliumon. Ott azonban nem született a kiváltó okra vonatkozó konkrét megállapítás és a nem hangzott el eredményt hozó terápiás javaslat.
A betegség a háború után alakult ménesben is sok kellemetlenséget okozott. Apátin és Nyeszkenyén egyaránt jelentkezett a tipikus száraz köhögést követő gennyes tüdőgyulladás gyakori elhullással. Különös tünet volt, hogy Nyeszkenyén a választott csikók a legelő azonos pontján évről-évre a füvet gyökérzetével együtt, majd a fű helyén előszeretettel a földet ették nap, mint nap. Feltűnt, hogy Apátin minden kancán látható, tapintható volt a duzzadt pajzsmirigy. Az újszülött csikók egy része csontgyengeséggel, mankós lábakkal születtek és csak sínezett elülső lábakkal tudtak anyjukkal a legelőn sétálni. A síneket több hét után lehetett fokozatosan elhagyni.
Az akkori fű és talaj laboratóriumi vizsgálatok a hiányos műszerezettség és felkészültség miatt eredményt nem hoztak. 1958-ban Urbányi professzort, az Állatorvosi egyetem korábbi kémia professzorát kérték fel konzíliumra. Régebbi munkája, a rachitisz kórfejlődése tisztázása alapján volt ismert. Az itteni vizsgálat eredményeként a ½hanyi betegséggel½ azonosította az évről-évre változó intenzitással jelentkező tünet együttest. A hansági hasonlat kézenfekvő, mivel Kisbér is a Kisalföld peremén helyezkedik el, igaz annak keleti peremén.
Tény, hogy az akkor rendelkezésre álló gyógyszerek nem hoztak kielégítő eredményt. A konzílium továbbgondolkodásra indított. Kiderült az is, hogy leghatékonyabbnak látszott a csikók veleszületett anémiáját kedvezően befolyásoló, akkor rendelkezésre álló, humán használatra forgalmazott Fercupar tabletta. A pajzsmirigy duzzanatot (strumát) okozó jódhiányt jódkáli adagolással lehetett eredményesen kezelni, megelőzni.
Ilyen előzmények után indítottam el Apáti pusztán szoros ellenőrzés mellett 1958 őszén a vemhes kancák preventív kezelését az akkor szokásos Ca, P,Mg tartalmú ásványi kiegészítő vas, rész, jód készítményekkel való dúsítsát, alkalmazását. A javasolt elemek pótlása éppen a laborkészség helyzete miatt zömmel tapasztalati megfigyelés alapján, részbe irodalmi leírások alapján készült. Az eredmény meglepően jó volt. Az évben nem született egyetlen hibás csontozatú, mankós csikó! A jellegzetes köhögési tünetek enyhék, a terápiában alkalmazott gyógyszerekre, antibiotikumokra jól reagáltak, a betegek gyorsan gyógyultak.
A premix etetést változatlan formában 1959-ben is folytattuk. További vizsgálatok, irodalmi adatok alapján tervbe vettük magnáncink elemek bevonását tovább javítadó készítményt, de erre már nem kerülhetett sor. Így esett meg, hogy Magyarországon az első mikroelemekkel dúsított premix az Apáti pusztai ménes kancacsoportjánál került felhasználásra azzal a céllal, hogy egészséges felépítésű csikók szülessenek. 1959-től vemhessége alatt Hurry is kapta a kiegészítést. Imperiál 1960. febr. születésekor egészséges, fejlett csikónak látszott. Versenyeredményei mindenképpen összefüggésbe hozhatók a magzati korban való egészséges felépítéssel. Enyhe köhögéssel járó tüdőfolyamaton átesett ugyan, de emiatti fejlődési visszaesését gyorsan pótolta és választás után már jól fejlett csikóként élénk mozgással vett részt a fokozatos terhelésű jártatásban.
Feltehető, hogy a szakszerű gondozás, takarmányozás ellenére a ménes 100 évében a gyakorta jelentkező szerényebb fogamzási és csikó-felnevelési eredmények is összefüggtek az akkor titokzatos jelzővel illetett, ma egyszerűen hiánybetegségnek nevezett tünet együttessel. Tudjuk, hogy a magzatoknak az anya készleteivel szemben prioritása van. Ha ennek ellenére a csikó egészséges feléítséhez nem minden elemből jut elegendő és a csikó hiányokkal születik, akkor a hiányzó elemek viszonylatában az anya inkompenzált állapotba jut. Ez megzavarja az egészséges biológiai folyamatokat és gyakori lesz az ivari működés zavara, mely mérsékelt fogamzási rátával érzékelhet. Ma már tudjuk, hogy a célszerűen összeállított premix használatával kedvezően lehet befolyásolni a fogamzási eredményeket is.
A premix gyártás tekintélyes iparággá szélesedett. Azóta számtalan elemmel bővült a felhasznált elemek száma. Az állatok részére faj, fajta, hasznosítási irány, termelési forma alapján szinte csoportokra bontva nagy választékban ajánlják bel- és külföldi vállalatok legjobbnak, leggazdaságosabbnak kikiáltott premixeiket. Ahogy láttuk a ménes sikereiben mindig ott találjuk a megfelelő szakembert. Rittertől Cavaleriot, Wenckheimet is ide számítva hosszan lehetne sorolni a kiválóságaikat, akik a szakmai, szevezeti változtatások szükségességének időbeni felismerésével, határozottsággal, dinamikus végrehajtással érték el eredményeiket. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a legjobb szakembereket, vezetőket maga az aktuális feladat termelte ki és jutalmazta sikerrel. Bizonyára nem volt véletlen, hogy Ritter egy kisbéri szemle, Kozma pedig mezőhegyesi szemle alkalmával halt meg váratlan hirtelenséggel. A munka felőrölte szervezetük teljes energiáját. Kisbér város egyébként mindig is értékelte a ménes kiválóságainak, munkájuknak hatását a város fejlődésére, hírének -nevének öregbítésére. Kifejezte ezt azzal, hogy utcanevekben fenntartja emléküket. Így van Kisbéren Ritter Ferenc, Wenckheim Béla, Kozma Ferenc, Kolossvári, Desseő Gyula, Fadrusz János utca. Kiegészítőként Kincsem utca. Ma a ménes alapítás a 150. éves évfordulójára emlékezve fejezi ki a város bőséges programmal szervezett ünnepség-sorozattal, ebben a jelen konferencia megrendezésével is.
A Kisbéri ménes háború utáni újraalapítása
Emlékezés Kozma Ferencre
Megtisztelő feladat számomra, hogy a Kisbéri ménes alapításának 150. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencián beszámolhatok a Kisbéri ménes II. világháború utáni újraalapításáról.
A ménes újraalapításának gondolata 1953-ban, a ménes alapításának 100. évfordulója lakalmából rendezett ünnepségen vetődött fel.
Ebben az időszakban ez nem volt könnyű feladat. Örök hála mindazoknak, akik lelkes, kitartó, áldozatos szervezési munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Kisbéri ménes a ½világégés½ után újból megalakuljon. Sajnos csak néhány évig működhetett.
Mielőtt részletesen ismertetném Kisbér Apáti puszta és Nyeszkenye puszta megalakítását, tekintsük át röviden a Kisbéri ménes Németországi kitelepítését 1944. novemberében.
A Kormány elrendelte, hogy a méntelepek és a három állami ménes Mezőhegyes, Bábolna, Kisbér lóállományának egy részét szállítsák ki Németországba. A döntés úgy szólt ½a ménes egyharmada maradjon a helyén, egyharmada hátráljon a nyugati határig, egyharmadát mentsék ki Németországba½.
A Kisbéri ménes állománya ebben az időben összesen 610 ló volt. Kiszállítottak 280 lovat, visszamaradt 330 ló. A kiszállítás három részlegben történt, vasúti szállítmánnyal.
Az első szállítmány: 1944. november 25-én, a második, november 30-án, a harmadik, december 5-én indult. A második szállítmánnyal ment a ménes akkori parancsnoka Párvy-Adolf Iván alezredes.
Elöljáróban vessünk egy pillantást az ország lóállományára.

1944. évben az ország lóállománya: 859 976 ló
1945. évi lólétszám: 358 234 ló

A számszerű veszteség 58-60 %: 501 742 ló

A kisbéri ménes lóállománya 1944 őszén 610 ló

Ebből 1944 novemberében 280 ló rendezetten Bergstettenbe érkezett.
– 7 törzsmén
– 145 anyakanca
– 55 évjárati méncsikó
– 63 évjárati kancacsikó és
– 10 szopós csikó

– Összesen: 280 db

A többi visszamaradt Kisbéren.
1945. április 23-án délután egy előre nyomuló amerikai csoport elfoglalta Bergstettent, 24-én reggel pedig Neuhofot. A parancsnok Owens amerikai o½rnagy volt. Amerikai utasításra 1945 októberében Bergstettenből indulva Bremán át összesen 108 ló került Amerikába, ebből összesen 78 Kisbéri volt.
A hazahozatali kormánybizottság segítségével végül három szállítmánnyal indultak haza a kitelepített ménesi lovak. Kisbéri lovak:
I. 1947. január hó 4. – 70 ló
II. 1947. október hó 11. – 70 ló
III. 1948. január hó 10. – 10 ló

1944. évi őszi állomány %-os vesztesége a Kisbéri ménesnek: 75,4 %.
A kisbéri ménes visszatért részlegét a Bábolnai Állami Gazdaság vette át. Bábolnán a ménesben 1956-ig az igen nehéz takarmány-viszonyok miatt a Kisbéri fajta igényeit nem lehetett kielégíteni. A rossz tartási körülmények nem kedveztek a fajtában szunnyadó értékek továbbfejlesztésére, az erőteljesebb típus kialakítására. Ennek ellenére a ménesi dolgozók áldozatos munkája következtében a fajta mégis izmosodott. Az országos tenyésztés részére 1961-ig Bábolna 253 kisbéri mént nevelt.
Az átszervezés után Bábolnáról a kisbéri félvér ménes nagy részét 1961-ben a Dalmandi Állami Gazdaság sütvényi ménesébe vitték át. A ménes másik részét a Sárvári Állami Gazdaságba helyezték.
A II. világháború során különösen nagy veszteség érte a telivér tenyésztést és a lóversenyzést. 1945 után alig néhány telivér kancával és ménnel indult el a tenyésztés. Megindult az országban szétszóródott telivér kancák, mének, csikók és versenylovak felkutatása.
1946. tavaszán rohamléptekkel indult meg a munka, a romokból kellett újra felépíteni a galopp versenypályát, az istállókat stb.
A futópálya óriási gödreit fel kellett tölteni. 1946. július 7-én megtörtént a kapunyitás a galoppon, újra beindultak a versenyek.
Telivér-tenyésztésünk szépen fejlődött. Növekedett a kancalétszám, feltétlenül szükség volt egy ½új ménesre½. Amint már említettem Kisbér alapításának 100. évfordulója alkalmából elindult egy kezdeményezés. Vissza kell állítani újra a Kisbéri ménest.
Az akkori Lósport Igazgatóság felkarolta a kezdeményezést és 1954-ben sikerült megszerezni először Kisbér-Apáti pusztát, majd később Nyeszkenye pusztát, mintegy 850 hold szántóterülettel.
Kisbéren ebben az időben már működött a mén és a ménidomító telep, így Apáti és Nyeszkenye puszta szervezetileg a ménidomító telephez csatolódott.
Apáti puszta létrehozása érdekében sokat tett a Budapesti Lósport Igazgatóság akkori fo½állattenyészto½je Laki Ferenc és természetesen a helybeli szakemberek Molnár Mihály, Rádoki József, dr. Bódai József, Lomniczi Béla és Úr László. Ezen kívül sok-sok névtelen kisbéri szakember. Rádoki József nemcsak a telivér tenyésztésben, hanem a gazdálkodásban is, a növénytermesztés, állattenyésztés, szarvasmarha, setés és baromfitenyésztésben is kiváló eredményeket ért el.
Legnagyobb sikere Kisbér Apáti és Nyeszkenye pusztának, Imperiál tenyésztése volt. Az Imperiál ugyanis az évszázad legjobb versenylova volt. Összesen 25 versenyben, hazai és külföldi versenypályákon állt startoz, ebből 20 versenyt nyert. Eredményeire felfigyeltek a külföldi lóversenyzési szakemberek és meghívást kapott a Washingtoni Laurel parki Nemzetközi versenyekre. Imperiál tenyésztési eredményei is jók voltak.
A jubileumi ünnepség alakalmából meg kell emlékeznünk Kozma Ferencről, a magyar lótenyésztés aranykorának megalapozójáról, a modern lótenyésztési igazgatás megteremtőjéről. Kozma Ferenc 1826-ban született Sörnyepusztán Somogy Megyében, 1892. júliusban halt meg. Kadétiskolát végzett és Somogyvármegye javaslatára bekerült a Bécsi Királyi lovas-testőrök közé. A szabadságharc kezdetén több testőr társával, többek között Klapka Györggyel együtt hazaszöktek és jelentkeztek a Hadügyminisztériumba szolgálattételre. A pákozdi csatában esett át a tűzkeresztségen, a kápolnai csatában már huszár-kapitány volt. A kiegyezés után bekerült a Földművelésügyi Minisztériumba és 25 évig szolgálta a magyar lótenyésztést. Sokat tett Kisbér fejlesztése érdekébe, de segítette a népies lótenyésztést is. Szobrot állítottak emlékére, utcát neveztek el róla Kisbéren, mezőhegyesen és Budapesten is. 1992-ben Baracskán, halálának 100. évfordulóján Emlékünnepséget rendeztek, ahol a Kisbériek is elhelyezték a megemlékezés koszorúját. A Baracskai Általános Iskola felvette Kozma Ferenc nevét. Emlékezzünk mi is a 150 éves évfordulón a tudományos konferencia valamennyi résztvevője, és szobránál helyezzük el a megemlékezés koszorúit.
/:Dr. Pál János:/
ügyvezető elnök
c. egyetemi docens
Az angol telivérek Kisbéren
Dr. Fehér Dezső c. egyetemi tanár a MÁSZ Állattenyésztéstörténeti Bizottság elnöke
A Kisbéri Ménes története tulajdonképpen 1853 október 1-ével kezdődött, amikor is Ferenc József császár 1852 decemberében Kolozsvárott keltezett leiratát végrehajtva gróf Batthyány Kázmért birtokvesztésre ítélték a szabadságharcban való részvétele miatt (külügyminiszter volt) és a kisbéri birtokot állami kezelésbe vették. Ritter Ferenc tábornok aláírása szerepel az átvételi iraton. Szerencsére a tábornok alapos lóismerettel és kiváló szervezo½készséggel rendelkező, a császári udvarban is befolyásos vezetői egyéniség volt. Még ma is az általa kialakított szerkezet, térelosztás jellemzi az azóta már várossá lett Kisbért.
Ritter tábornok feladata a Kisbéri Ménesben a katonaság számára kiváló hátaslovakat nevelni, illetve telivér ménekkel nemesíteni a rendelkezésre álló kancaanyagot.
A Batthyány család az angol telivérekkel már Széchenyi István felhívására kezdett el foglalkozni. Munkájuk oly eredményes volt, hogy az 1827. június 6-án megrendezett első pesti lóverseny eredményeit a következő esztendőben hivatalosan hírül adó ½Gyepkönyv½ ezt írja: ½Elegyes futtatás. Pálya köre 2 angol mérföld… Összesen 27 ló. A hely szűke miatt az egész csapat 3 szakaszra volt sorolva… Első szakasz: gróf Széchenyi István 7 eszt. sz. 1. Gawing, gróf Batthyány János méneséből. Lovassa Boggis János…½
Ugyancsak érdekesség, hogy ezen első versenynap főversenyét báró Wesselényi Miklós tulajdonában lévő Babieka nevű ló nyerte, melyet gróf Széchenyi István tenyésztett…
Ez a hivatalos eredmény azt mutatja, a kiváló lovakat az alapítók már egymás között eladták-megvásárolták és így futtatták, érdekesebbé téve a versenyeket.
Batthyány Kázmér testvére az Angliában élő Batthyány Gusztáv gróf nemzetközileg ismert kiváló futtató és tenyésztő volt, minden idők legjobb örökítőjének tartott St. Simon tenyésztője.
Ritter tábornok az átvételkor egy telivér mént talált Kisbéren, a neve Deerslyer, amelynek szerepléséről érdemes verseny- és tenyészeredmények nincsenek. Éppen ezért a következő évben már 6 telivér mént és 13 kancát vásároltak a ménes részére Angliában. Ritter tábornok e kényes fajtának ismert lovak számára olyan kiváló elhelyezést biztosított, hogy a mének külön istállóban és ahhoz tartozó kifutóban egyedül voltak, a kancák pedig ½iker-bokszokban½ és ugyancsak saját kifutókkal csikóikkal együtt, magas sövényekkel elválasztva a ménektől. Ezt az elhelyezést ½ Ritter-dorf-nak½ (Ritter falunak hívták akkor, sőt nyomai még a mai napig is fellelhetők.)
A ménes állománya 1860-ban 30 telivér kanca és mén volt, amely ebben az időben jelentős létszámnak nevezhető. Mivel a tenyésztés versenyzés nélkül nem fejlődhet, ezért úgy gondolták, hogy a ménes is kapcsolódjon be a lóversenyzésbe, a saját nevelésű csikói kipróbálásának céljából.
A pesti versenyek nagy sikere mellett egymás után alakultak a versenypályák, Pozsonyban, Debrecenben, Székesfehérvárott, Aradon, Sopronban, Nagyváradon, Kolozsvárott, Székelyudvarhelyen, Tátralomnicon, stb.
A kisbéri versenyistálló színei: aranysárga test, fekete bársony sapka. A tréner Richard Bloss, a zsoké Francis Robinson. A lovakat saját versenypályájukon készítették fel, az eredmények csak közepesek voltak, s 1865-től már veszteség mutatkozott. De személyes okok is döntően befolyásolták a versenyistálló felszámolását. Bloss tréner utódja gróf Götzen Gusztáv 1867. január 1-én megszöktette a ménesparancsnok leányát és külföldre, Görögországba távoztak. Bár az új tréner Richard Langsoff mindent elkövetett a siker érdekében, de a veszteséget nem lehetett behozni, s így a versenyistálló ebben az évben feloszlott.
Feljegyzésre érdemes azonban a jelentősebb díjakat (Császár Díj, Hazafi Díj, Ivadékverseny) nyerő lovak neveit megjegyezni: Mincio, Binocac, Esther, Erna, Lucretia, Aesopus, Paula, Tarquin, Manni, Palma, Antonio.
A császár általában meg volt elégedve a ménesben folyó munkával, első sorban a katonai célokra alakuló új fajta, a magasan telivérezett félvér kialakulásával. Ezért a magyar lótenyésztés fellendítésére 1863-ban 3400 forintot adományozott azzal, hogy a pénz célszerű felhasználására bizottmány alakuljon. Ez előbb ötös, később hetes, majd rövidesen és végérvényesen a Kilences Bizottmány½ lett.
A ménes életében 1865-ben új fejezetet és nagy fejlődést jelentett a Francis Cavaliero versenytitkár javaslatára Angliából importált Buccaneer megvásárlása. Az ötéves mén, amely Lord Dorchester tenyészetéből származott 19 startból 11-szer győzött, háromszor második, ötször helyezetlen volt. Egymérföldes távon az akkori idők leggyorsabb lovának tartották. Versenykarrierjének befejezése után három idényben fedezett és 84 utódot hagyott Angliában. A Kisbéri Ménes számára 2600 guineas-ért vették, amely alacsony vételár volt, mert, amint utódai az angliai versenypályákon sorba nyerték a jelentős versenyeket – szerencsére akkor már a mén Kisbér tulajdona volt – a fenti ár tízszeresét ajánlották a visszavásárlásért.
Buccaneer maradandót jelentett az egész monarchia tenyésztésére. Az 1873-ban Mineral kancából született utóda a szülőhelyről elnevezett ½Kisbér½ megnyerte az 1876-os Epsom Derbyt, óriási meglepetésre. Tulajdonosai, a nemzetközi sportvilágban ismert Baltazzi fivérek voltak. E győzelem után ugyancsak nagy győzelmet aratott Párizsban, megnyerte a Grand Prix de Paris-t, amely kettős győzelem, előtte csak egyetlen lónak sikerült. Kisbér versenykarrierje befejezése után előbb Angliában fedezett, miután első évjárataival nem aratott nagy sikert, tulajdonosai saját ménesükbe, a csehországi Napagedlába vitték, végül az észak-német telivértenyésztés szolgálatába állt és Hamburgban múlt ki 23 éves korában.
Buccaneer 13 Derby-nyerőt nemzett, a fent említett Kisbér Epsom (angol) Derbyt, kilenc ivadéka osztrák, három utóda német Derbyt nyert.
Buccaneer fiai, unokái és későbbi leszármazottai révén sokáig uralta a magyar telivér tenyésztést, és a félvér lótenyésztésre is nagy hatással volt. A 21 éven át teljesített fedezőméni szolgálat alatt 728 kancát fedezett, amelyből a Kisbéri Ménes tulajdona 261 volt. Általában 60-80 % között vemhesített, amely nemzetközi viszonylatban igen magasnak mondható. Közvetlen ivadékaiból 11 visszakerült Kisbérre, mint fedezőmén.
A nagy teljesítményű mén 30 éves kort ért meg, amikor is 1887 április 13-án Kisbértől egy nyerítéssel elbúcsúzott a bevagonírozáskor, és a budapesti Állatorvosi Főiskolán elaltatták, megkímélvén a teljes elöregedés fájdalmaitól. Csontvázát kikészítették és a ménes múzeuma részére átadták.
Az 1867-es kiegyezés nagy hatással volt Kisbér életére is. 1869 január 1-től Magyar Királyi Állami Ménes. Az intézmény felső irányítása Kozma Ferenc kezébe került, akinek működése az egész ország lótenyésztésére hosszú időre meghatározó volt. Kisbéren is és Mezőhegyesen is felállították szobrát halála után.
A Kisbéri Ménes 1868 decemberében történt átadása alkalmával felvett jegyzőkönyvben már 100 telivér áll a leltárban: 8 törzsmén, 58 anyakanca, a többi másféléves illetve választott csikó.
Miután a versenyistállót megszüntették, az a határozat született, hogy a telivér csikókat nyilvános árverésen fogják rendszeresen eladni. Így jutott a már fentebb jelzett Epsom Derby nyerő Kisbér 1874-ben 5160 forintért a Baltazziak birtokába.
Kisbér virágkora Kozma Ferenc irányításával felfelé ívelt, mert a 10-12 közötti telivér mén állomány nemcsak a saját 40-50 körüli kancaanyagot fedezte, hanem lehetősége volt idegen tulajdonosoknak is a ménekhez telivér és nem angol telivér kancákat is küldeni. Így jutott főszerephez számos olyan telivér mén, Maxim, Filou, Dunure stb, amelyek alapját képezték a kisbéri félvér fajta kialakulásának.
Buccaneer nagyszerű működése mellett mindig gondoskodtak olyan telivér mének vásárlásáról, melyek származása kombinálható volt a legdivatosabb vérvonalakkal. Így került Kisbérre Cavaliero javaslatára Cambuscan, Ostreger, Gunnersbury, stb. A versenyzés nemzetközi világában még Kisbér Derby-győzelmének meglepetése tartott, amikor már egy, ugyancsak Kisbéren született sötétsárga kanca, Kincsem (1874. március 17, Cambuscan-Waternymph) mutatta meg képességeit kétévesként 10 győztes futással Németország és a Monarchia versenypályáin. Ez a Csodakanca ötéves koráig futott, összesen 54-szer állt starthoz, 6 ország 13 versenyterén (Angliában és Franciaországban is) és minden alkalommal győzött. Ez mind a mai napig fennálló rekord. A tulajdonosa és tenyésztője a tápiószentmártoni Blaskovich Ernő, de a kanca Kisbéren született. Később, mint anyakanca, ugyancsak a Kisbéri Ménesben álló ménekhez osztotta be gazdája, aki semmi pénzért soha nem volt hajlandó eladni a Kincsem-ét.
Mivel a kisbéri félvér, mint önálló fajta egyre inkább kialakult és nemcsak a katonaság, hanem az ország lótenyésztői és tulajdonosai számára is kedvelt lett, – a ménes a saját telivér kanca állományát fokozatosan csökkentette. Ménjei azonban nemcsak a hazai, hanem külföldi tulajdonosok kancáit is fedezték, rendkívül szigorú állategészségügyi feltételek mellett. A fedeztetési hirdetmény rendszeresen megjelent a hivatalos közlönyökben, az M. Kir. Földművelésügyi Miniszter aláírásával. Így például az 1941. évi fedeztetési idényben felállított angol telivér törzsmének: Alibi, Duce, Honpolgár, a rendkívül nagy reményekkel importált Santorb 600 -1000 pengő fedeztetési díjért voltak igénybe vehetők, ha a benevezett kancák az ellés elo½tt két héttel a szigorú állategészségügyi karantén követelményeinek megfeleltek.
A kisbéri yearlingek eleinte a ménesben tartott, majd késo½bb az alagi árveréseken mindig magas áron keltek el. A hozzánk közelebb álló időszakból megemlíthetjük, hogy például 1940-ben 11 yearlinget adtak el, – 1944 augusztus 9-én Alagon azonban csak két eladó yearling (másféléves) csikójuk volt, melyek közül a Tokaj nevű sárga mén 45.000 ezer pengőért kelt el. Sajnos, a háborús események miatt további sorsáról nem tudunk. (Érdemes megjegyezni, hogy ez a fenti összeg 20 egyetemi tanár havi fizetése, vagy 8 DKW autó ára volt!)
A II. világháború már hazánk területét elérte, amikor központi intézkedés történt a három állami ménes (Kisbér, Bábolna, Mezőhegyes) kitelepítéséről. A kisbéri szállítmány 1944 november 25. és december 5. között három részlegben történt. Ez az elosztás annak a gondolatnak a megvalósítása érdekében történt, hogy ha esetleg közben véget ért a háború, a lóanyag valamelyik részlege bizonyosan megmarad. A Kisbéri Ménes állománya Bajorországban, Bergstetten környékére került, megfelelő elhelyezésben és saját ménesi embereinek gondozásában. a kitelepített ménesek körül sok bonyodalom adódott, annak ellenére, hogy amerikai zónában voltak, de sorsukat a szövetségesek (angolok, franciák, szovjetek) is figyelemmel kísérték.
Pettkó-Szandtner tábornok nemzetközi elismertségének és sok közbenjárásának, valamint számos derék magyar lovas altiszt és közlegény tisztes helyállásának köszönhetően 150 kisbéri ló végül is haza került. A hazaszállítást Anker Sándor méneskari ezredes, a Komáromi Méntelep parancsnoka szervezte és kísérte. A csekély telivér anyag, az aránylag sértetlenül maradt Alagon került elhelyezésre ideiglenes jelleggel. Annál is inkább így kellett rendelkezni, mert közben már 1945-ben megtörtént a földosztás, és a Kisbéri Ménesbirtok gyakorlatilag megszu½nt.
A ménesbirtok egy része az Állami Gazdaságok Főigazgatóságához került, és a kisbéri félvér állomány elhelyezése a korábbi méneshez tartozó Parrag-pusztára került. Az úgynevezett kocsis udvar a központi épülettel szemben, mint felállító udvar a lovardával együtt méntelepi feladatokat látott el. Ezen intézményen belül 1949-től kezdődően sikeres sportkeret is működött, előbb Monspart Gábor, majd Platthy József volt olimpikonok edzői irányításával. Az intézmény vezetők sokszor változtak, ritkán szakmai alapon, közülük azonban ki kell emelni Molnár Mihály méntelep vezetőt, aki maga is lovat szerető paraszt ember volt, és nagy segítséget jelentett a további fejlődésben. (Személyes közbejárásának köszönhető az 1955. évi olaszországi telivérmén import: Hasan és Falerno behozatala.)
A 100 éves évfordulót 1953 o½szén szolid körülmények között ünnepelték ugyan, azonban érezni lehetett, hogy a közvélemény hangulata a lovak irányába kedvezo½en alakul.
A versenylovak és a két versenyüzem államosítása után minden a Lósport Vállalat tulajdonába került 1950-51-ben. Rövidesen belátták azonban, hogy ha valamennyi tenyész- és versenyló egy kézben van, az nem jelent versenyzést. Ezért olyan határozat született, hogy ún. ½közületi versenyistálló csoportokat½ állítanak fel: FM, KIGI (Kísérleti Gazdaságok Igazgatósága), ÁGI, TSZ, valamint a Honvédségi Versenyistállók. Ez utóbbi azonban egy év múlva megszu½nt, és beolvadt az FM csoportjába. Az volt a szándék, hogy minden csoportnak ménese is legyen. Így az FM csoport telivérménese Dióspuszta, ügető ménese Pusztaberény lett. A politikai vezető mellett két szakember: Flandorffer Tamás és Török Imre volt. A KIGI szakmai vezetője Hegyi László 1952 őszén a tartalék Antalháza területén és épületeiben megalapította a Kerteskői Ménest a telivéreknek és a Somogysárdi Ménest az ügetőknek. Az ÁGI istállócsoport szakértője Spilka László volt, aki rendkívül sokat fáradozott azon, hogy a folyamatos verseny biztosítására az állami gazdaságok állományában lévő kisbéri félvérek lehetőséget kapjanak, esetleg ménes alapítására is sor kerüljön. A TSZ csoport talpig becsületes vezetője Horváth Lajos, szakmai vezetői Solt János és Újházy Béla voltak.
Az FM Lótenyésztési Osztályán Laky Ferenc volt a versenylótenyésztés és lóversenyzés ügyintézője. A kisbéri 100 éves jubileumi ünnepség után meghallotta, hogy a volt ménesbirtok egyik tartalékföldként szereplő részén, Apáti-pusztán üres istállók vannak. Ennek kihasználására tett javaslatot, és indult el elsősorban ún. versenyfélvérekkel, néhány telivérrel az Apátipusztai ½versenylótenyésztelep½ szervezése. Ez a lehetőség akkor szélesedett ki, amikor 1954 január 1-ével Rádoki Józsefet, aki a bőszénfai honvédségi csikótelep vezetője volt, Hegyi László javaslatára kinevezték az apátipusztai ménes megszervezőjének. A nagyon vegyes genetikai értéket képviselő anyagot megbecsülve Rádoki irányításával mindenki szakszeru½ munkával és lelkesedéssel dolgozott. A telep épületeit kijavították, átalakították, a lóállomány is szaporodott. A bo½vítés lehetőségei 1956 tavaszán teremtődtek meg, az elhanyagolt állapotban lévő Nyeszkenye-puszta átvételével. Majd további fejlődést az jelentett, hogy 1957 szeptember 1-ével az addig függetlenül de egymást kölcsönösen segítve dolgozó ménidimítótelep és ménes egyesült, és Rádoki József vezetésével megalakult a Kisbéri Állami Ménes. Felbecsülhetetlen nagy segítséget nyújtott számára a helyi viszonyokat és az állategészségügyi helyzetet kiválóan ismerő dr. Bódai József főállatorvos.
Ennek a nevében régit megőrző, de valójában teljesen új szervezetnek alakulásáról és további munkájáról majd külön előadást fogunk hallani.
Szükséges már itt is megjegyezni, hogy 1960-ban ebben az új Kisbéri Ménesben látott napvilágot Imperiál, amely nemzetközileg is kiemelkedő képességű versenyló és tenyészmén volt.
A Telivér Tenyésztők és Versenyeztetők Világszervezete 1968-ban alakult meg Párizsban, francia-angol kezdeményezésre. Már az első értekezleten számos fontos állategészségügyi, versenyzési, szállítmányozási, stb. határozatokat hoztak (pl. lóútlevél). Ezek közé tartozott a védett lónevek szabályozása is. E sorok íróját személyében 1972-ben hívták ezen nemzetközi értekezletre Magyarország képviselőjeként. Örömmel tapasztaltam, hogy a védett nevek között szerepel Kisbér, – mert alapszabálynak tekintették, hogy valamennyi Epsom Derby nyerő neve védett legyen. Két évvel később tett előterjesztésemre elfogadták, hogy a soha le nem győzött Csodakanca: Kincsem és a jelentős nemzetközi sikereket is elért Imperiál neve is védett legyen.
Kisbér neve tehát a világ telivér tenyésztőinek és futtatóinak ismeretében három kiváló telivér-szülöttje kapcsán lett ismertté: KISBÉR, KINCSEM, IMPERIÁL.